Levéltári Közlemények, 77. (2006)

Levéltári Közlemények, 77. (2006) 1. - A 250. ÉVFORDULÓ - Mikoletzky, Lorenz: Ünnepi köszöntő a 250 éves Magyar Országos Levéltár tiszteletére / ford. Kerekes Dóra / 10–12. o.

A 250. évforduló Már a[z első világháborút lezáró] békeszerződésekben, Ausztria számára Saint-Germain-en-Laye-ben, Magyarország számára Trianonban felszólították a Habsburg Monarchia két utódállamát, hogy a közös szellemi örökségük felosztásáról külön szerződésben intézkedjenek. A szerződést 1926. május 26-án, azaz 80 évvel ezelőtt Baden bei Wien-ben írták alá, és a következő év január l-jével lépett életbe. A következőket határozták meg ebben (ezek közül sok ma is érvényben van). Olyan levéltári egységek, amelyekre az egyik országnak kizárólagos joga van, az adott országhoz kerülnek. Olyan dokumentumok azonban, amelyek Magyarországra és Ausztriára egyaránt vonatkoznak, közös szellemi örökségként továbbra is eredeti őrzési helyükön maradnak, és a magyar állam jogot kap arra, hogy az ezeket az iratokat őrző osztrák levéltárakban — érdekei védelmére, a közös kezelés szavatolására és a kutatás érdekében — saját költségén állandó levéltári delegációt tartson fenn. Kikötötték azt is, hogy a delegáció személyi állománya nem haladhatta meg az osztrák személyi állomány egyharmadát (annak idején mindkét oldalon nagyobb létszámú volt a levéltári személyzet). Ma két katonai és egy polgári levéltári delegátus dolgozik Bécsben, akiknek a vasfüggöny lebontása óta egyre nagyobb számú kutatói megkeresésnek kell eleget tenniük, de az itt kutatókkal is foglalkoznak, segítik a családkutatást, publikációk megjelenését, kiállítások elkészítését, és a szükséges iratokról fénymásolatokat is készítenek. Ez a munka azonban korántsem egyoldalú, mert nagymértékben hatással van az osztrák levéltárosok tevékenységére is (még a tartományi levéltári szinten is, mint például a Magyarországgal határos Burgenlandban). Ezzel pedig olyan intézménnyé vált, amelynek létjogosultságát még az állami támogatásoknál bekövetkező anyagi megszorítások napjai alatt sem gondolhatja, sőt, nem is vitathatja senki sem! Éppen ezért a Osztrák Állami Levéltár részéről nem csupán gratulálni kívánok a Magyar Országos Levéltárnak jubileuma alkalmából, de köszönetet is szeretnék mondani az évtizedek óta létező kiváló együttműködésért, még olyan időkben is, amikor államaink felett különféle színű sötét árnyékok lebegtek. Minden, valaha Bécsben dolgozó levéltáros nevében köszönetet mondok a Magyar Országos Levéltár főigazgatójának, Prof. Dr. Gecsényi Lajosnak, aki 1987 és 1994 között volt országa bécsi levéltári delegátusa; elődjének, Dr. Ress Imrének és utódjának, Dr. Fazekas Istvánnak, akiknek munkája mindkét fél számára hasznos volt és hasznos ma is. Ugyanakkor Magyarország és a levéltár szempontjából mindez semmit nem jelentene, hogyha második funkciómból adódóan (ami miatt itt Önök előtt állok), nem hoztam volna el és adnám át további, őszinte jókívánságaimat. Magyarországnak a Nemzetközi Levéltári Tanácsban (International Council of Archives — ICA) játszott jelentősége ennek a nem kormányzati intézménynek az életében nem lebecsülendő. Volt egyszer a hosszú éveken keresztül dolgozó „Mister ICA", Dr. Charles Kecskeméti, aki ebből az országból indult és vált nemzetközi emberré, szívében azonban mindig magyar maradt. Az ICA-t hihetetlen magasságokba vezette el, a szervezet ma is az ő útján halad. Kecskeméti, a poliglott 11