Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Erdélyi Gabriella: A „Sacra Poenitentiaria Apostolica” hivatala és magyar kérvényei a 15–16. században. Máodik közlemény / 3–103. o.

Közlemények műveltség bizonyára sokféleképpen definiálható, de semmiképpen nem nevezném tudatlannak azokat, akik egy ilyen, meglehetősen bonyolult ügyet el tudtak intézni. A modern történetírásnak azonban van egy olyan ága is, amely amellett érvel, hogy a késő középkori laikus társadalom az egyház és vallás dolgaiban egyre tudato-sabban és aktívabban viselkedett. A világi hívek mind nagyobb szerepvállalása az egyházi szférában pedig az egyházszervezet, vallásgyakorlat és a teológia új for-máit és tartalmát hozták létre.

3 Az egyszerű emberek növekvő igénye a pápai kegyelemre és iratokra ennek a 15. századi változásnak az egyik fontos tünete.

4 Az Apostoli Penitenciária hivatalának a 14-15. századi pápai udvarban betöltött központi szerepét pedig a jelek szerint kifejezetten ez az egyre szélesebb rétegeket elérő igény alapozta meg. Természetesen az egyház szintén igyekezett megfelelni az új kihívásoknak, mivel ez a befolyását az élet egyre több területére kiterjeszteni igyekvő pápaságnak is érdeke volt. Mindez együttesen formálta a Penitenciária sajátos arculatát, amelyet a többi kúriai hivataltól eltérően így gyors, olcsó és rugalmas működés jellemzett. A „Penitenciáriajelenség" tehát - nevezzük rövi-den így - a késő középkori és a korai reformáció korabeli társadalom és egyház egyik lényegi vonását, a laicizálódás folyamatát testesíti meg. Ezért fontos feladatom a kérelmezők társadalmi összetételének feltérképezése. Mivel azonban földrajzi azonosításuk aprólékos munkája még sok időt igényel, ezt követően csupán arra vállalkozom, hogy egyházmegyei bontásban mutassam be kérelmeik provenienciáját Ebből megtudhatjuk, hogy - jóllehet változó sűrűséggel - az egész ország területén igény mutatkozott a Penitenciária által osztott különféle diszpenzációkra. és abszolúciókra.. Végezetül ezek fő típusait, vagyis a kapcsolat építőköveit, a felek között zajló kulturális dialógus

5 témáit veszem szemügyre, megkeresve az egyetemes kánonjog értelmezése és használata körül folyó egyezkedési folyamat

6 időbeli csomópontjait is. A kapcsolat kezdete 1410, az utolsó magyarországi kérvényt pedig 1559-ben regisztrálták.

7 Ebben a másfél évszázadban a Magyar Királyság 19 egyházmegyéjéből

8 2977 kérelemről készítettek másolatot a római dikasztérium írnokai. A 3 ELM, 1989.515-570. (Landesherren, stiidtische Obrigkeit und Ordensreform); SCHREINER, 1992.; HAMM, 1993. 4 Per Ingesman a pápai iratkibocsátás „demokratizálódásának" nevezi ezt. INGESMAN, 2003.130. 5 A Penitenciáriához benyújtott kérelmek felfoghatók két kultúra - az elit és a népi - találkozásaként. Szövegük aprólékos elemzése választ adhat arra az antropológiai érdeklődésű kérdésre, hogy a megmaradt szövegekben tetten érhető-e még párbeszédük, vagy az elit képzetei és elvárásai, amelyeknek a kérelmezők ez esetben különösen igyekeztek megfelelni, végleg elnémítja az utólagos és külső szemlélő számára az egyszerű emberek hangját. A kettő közötti különbség pontjainak kitapogatása a történész feladata. A fogalomra 1. GlNZBURG, 2000. 6 Az egyének és csoportok identitása közötti versengésre vonatkoztatott fogalomra 1. CHARTIER, 1997.5. 7 Miután az 1560-1564 közötti kötetekben nem találtam egy magyarországi kérelmet sem, a további kötetek átnézését egyelőre felfüggesztettem. A fenti állítás egyértelmű alátámasztása érdekében azonban szükség lesz a hivatal 1569-es átszervezéséig hátramaradó néhány kötet átvizsgálására. 8 Azokat az egyházmegyéket vettem figyelembe, amelyek adományozásában a magyar király is szerepet játszott ebben a korszakban (Esztergom, Bács-Kalocsa, Eger, Nyitra, Győr, Veszprém, Pécs, Vác, Csanád, Várad, Szerem, Erdély, az esztergomi joghatóság alá tartozó Milkó [szebeni és brassói dekanátus], Bosznia, Zágráb, illetve a négy dalmáciai püspökség: Zengg, Modrus, Scardona, Tinin), Van továbbá néhány más provenienciájú, de magyar vonatkozású kérvény a bécsi, és néhány