Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - IN MEMORIAM - Oborni Teréz: Tóth István György (1957–2005) / 287–289. o.

In memóriám egy évtizedig a Levéltárak Országos Központjában, majd 1959-től ismét az Országos Levéltárban dolgozott. 1963-ban lett a Magyar Kancelláriai Levéltár és az Erdélyi Kancelláriai Levéltár referense, egészen nyugalmazásáig, 1985-ig. Ebben a referenciában olyan elődei voltak, mint Wellmann Imre és Vörös Károly. A Magyar Kancelláriai Levéltár alapos, szinte ismertető leltár szintű repertóriumát Bélay Vilmos készítette, amely 1973-ban jelent meg. Több külföldi szakmai tanulmányúton, hungarika-kutatáson vett részt 1957 és 1980 között. Széleskörű nyelvismerete folytán rendre feladatul kapta a külföldi levéltárügy és szakfolyóiratok ismertetését a Levéltári Híradó, majd a Levéltári Szemle és a Levéltári Közlemények lapjain, Kevés, de alapos tanulmányt írt a levéltári folyóiratokba és a Tanulmányok Budapest Múltjából köteteibe. Nem szabad elfelejtenünk azt sem, hogy az ő nemzedéke volt az, amely a Magyar Országos Levéltár kétrendbeli nagy pusztulása után az anyagot, az iratfolyóméterek százait letisztogatta, rendezte, helyrerakta, segédlettel látta el. A Levéltár Bécsi kapu téri épületének második emeleti szobáiban azóta generációk váltották egymást. A 49-es és 50-es szoba „lakói" közül ki megmaradt levéltárosnak, ki egyetemi oktató, történész lett, de a szobák közötti szárnyasajtó nincs eltorlaszolva, ma is nyitva áll. Vissi Zsuzsanna „ Isa pur és homu vogymuk..." Halotti Beszéd és Könyörgés TÓTH ISTVÁN GYÖRGY (1957-2005) Tér és Idő: múlandó színterei a múlhatatlan Léleknek. Vannak Idők és Terek, amikor találkozunk, s ráeszmélünk: rokon lelkek vagyunk talán, s már röppen is tova. A megfoghatatlan, csak megélhető idő. így a súlyos, sötétbe forduló november elején különösen nehéz az emlékezés... .. .amikor másodéves egyetemistaként, valamikor 1980 táján megismertem őt, már tudtam róla, tudtuk mindannyian, hogy az a magas, robosztus alkatú ötödéves fiú biztosan történész lesz. Mindannyian tudtuk azt is, hogy H. Balázs-tanítvány, ami világossá tette, hát igen, mi más is lehetne belőle, hiszen a tehetségéhez igazán méltó mester szárnyai alá, és ezáltal a legjobb történészképző-műhelybe került. Legtöbbször a 40-es szoba táján tűnt fel, amely köztudottan Éva néni tanítványainak gyülekezőhelye volt, mármint azoknak, akiket ő alkalmasnak tartott arra, hogy szűkebb neveltjeinek csoportjába tartozzanak. De más mesterei is voltak. Unger Mátyás híres „Erdély" speciális kollégiumán igen nagy bátorság kellett ahhoz, hogy valaki TIGy után megszólaljon... vagy előtte is akár. Mert már akkor is így emlegettük: TIGy, és már akkor is tiszteletet ébresztett bennünk hallatlan szakmai tájékozottsága, olvasottsága, az az elszántság és magabiztosság, amellyel tudta, az ő útja merre vezet. A tavalyi évben, Debrecenben lezajlott habilitációs előadása során mesélte el, hogyan került az MTA Történettudományi Intézetbe: ötödévesként egy debreceni történészkonferencián fordított és tolmácsolt előadá287