Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - IN MEMORIAM - Oborni Teréz: Tóth István György (1957–2005) / 287–289. o.

In memóriám sokat franciáról németre, vagy talán fordítva, amikor is feltűnt Ránki György professzornak a rendkívül megnyerő és ragyogóan okos fiatalember, majd néhány beszélgetés után megkérdezte tőle, nem kívánna-e az Intézet munkatársa lenni. Nevetve idézte föl a régi történetet, mondván, szakmai karrierje kezdetei bizony Debrecenhez is kötődnek. Tóth István György 1957. augusztus 23-án született Budapesten. Történelem-filozófia szakon kezdte meg tanulmányait, de az utóbbi szakot elhagyva, egy szakos történészként végzett 1981-ben, miközben latin szakon is folytatott tanulmányokat. Egyetemi diplomáit Franciaországban gyarapította, Nancy-ban 1981-ben szerezte meg a „Diplome d'Études Approfondies" és „Diplome d'Études Européennes, Centre Universitaire de Nancy" címeket. 1983-ban egyetemi doktori értekezését védte meg, majd 1991-ben kandidált. Kandidátusi értekezése 2004-ben habilitált a Debreceni Egyetemen, és ugyanezen évben akadémiai doktor lett a több évtizedes kutatómunkával Rómában, a „Propaganda Fide" levéltárában összegyűjtött forrásgyűjteményével és a hozzá írott adattárral, lexikonnal. Amellett, hogy a Történettudományi Intézet munkatársaként fáradhatatlanul járta a levéltárakat, könyvtárakat, számos egyetemen tanított is. 1983-1986 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem Bölcsészettudományi Karán megbízott előadóként kora újkori egyetemes történelmet, de az Atelier Francia Társadalomtörténeti Műhelyben is tartott előadásokat a francia társadalomtörténeti historiográfia tárgyköréből, majd a Miskolci Egyetemen oktatott kora újkori egyetemes és magyar történelmet másodállású docensként 1992-1997 között. Egyik szellemi megalapítója volt a budapesti Közép-Európai Egyetem (CEU) Történelem Tanszékének, ahol 1991 óta junior professor, 1993 óta associate professor, 2001 óta full professorként (Professor of History) tanított. Emellett csodálattal figyeltük hihetetlenül magas szintű nyelvtudását, amely hozzásegítette ahhoz, hogy számos külföldi egyetemen tanítson, és ezáltal a magyar történettudomány és történészek jó hírét öregbítse. A freiburgi Universitdt Albert Ludwigon 1988-ban és 1993-ban fél évig vendégtanárként kora újkori egyetemes és magyar történelmet oktatott, de ugyanilyen kurzusokat tartott Párizsban az École des Hautes Études en Sciences Socialesban 1991-ben, az École Normálé Supérieure-ben 1999-ben, és ösztöndíjasként a Maison des Sciences de tHomme-ban 2000-ben és 2001-ben. Kora újkori magyar és európai történelmet tanított 2003-ban a Columbia University-n, New York-ban fél évig, s ez utóbbiról (is) számos mókás történetet mesélt el, egyszer például, amikor méteres hó borította be hirtelen a várost, és ő, afféle hősi elszánással, nem csekély küzdelmek árán végül mégis eljutott valahogy az egyetemre, de tanítványok helyett csak az üres termet találta. Sokat nevettünk. TIGy igazán jó »történetmesélő« volt, ragyogó szelleme különösen sziporkázott kellemes társaságban, szakmai-baráti közegben, ahol nemcsak a legfrissebb kutatásairól, forrásértelmezési problémákról, de csokoládé-különlegességekről is nagyszerűen lehetett beszélgetni vele. 1981-től dolgozott az MTA Történettudományi Intézete kora újkori osztályán, amelynek 1999-ben vezetője is lett. Számos hazai és külföldi szakmai társaság és bizottság tagja volt: az OTKA Történettudományi zsűri tagja 1993-1996 között, majd elnöke 1998-2001-ben. Az International Society for Eighteenth Century Studies elnökségi tagja 1991-1999 között, főtitkárhelyettese 1995-től 1999-ig. A Magyar Nemzeti Történész Bizottság tagja 1993-1996 között, a Magyar XVIII. századi Tár288