Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: Molnár Antal: Mezőváros és katolicizmus. Katolikus egyház az egri püspökség hódoltsági területein a 17. században. Budapest, 2005. (METEM könyvek, 49.) / 274–279. o.

Irodalom módszerrel foglalkozik a térség más mezővárosaival is, így a katolikus hit megőrzésében nagy fontosságú Pata, a térségben a Gyöngyös utáni legfontosabb település, a Jászság központja, Jászberény, illetve Pásztó plébániáival, plébánosaival és azok tevékenységével. A plébánosi életutak között itt is feltűnik egy Almásyhoz hasonló egyéniség, a bécsi Pázmáneumban végzett, jó gazdasági érzékkel rendelkező és az egyházépítés mellett mind az egyházi, mind az egyéni vagyongyarapítás terén nagy formátumú gyöngyöspatai plébános, Király Mihály alakja. A szerző a nagyobb mezővárosok, majd a világi papság tárgyalása után - itt archontológiát ad a plébánosok mellett a mezővárosi káplánokról is (pl. Gyöngyös esetében) - a falusi plébánosokról, illetve a licenciátusokról szól. Ezt követően a térségben folyamatosan tevékenykedő gyöngyösi ferencesek, a jelentős missziós munkát folytató gyöngyösi jezsuiták, illetve az ebben az időszakban és ezen a területen kevésbé jelentős missziós tevékenységet végzett pálosok működéséről kap képet az olvasó. Míg Molnár az előző szerkezeti egységben - a hangsúlyt Gyöngyös központra és a nagy mezővárosokra helyezve - a térség egészének hódoltsági katolikus intézményrendszerét vizsgálta meg, illetve a világi papság részletes adatolása mellett - jelentőségüktől, feldolgozottságuktól is függően - eltérő hangsúlyokkal ismertette a szerzetesrendek szerepét, a következő részben immáron csak Gyöngyösre fókuszál és analitikusan vizsgálja a helyi társadalmat és a katolikus egyházi intézményeket. A 17. századi mezővárosban a katolikusok eredetileg két templommal rendelkeztek (Szent Bertalan plébániatemplom, valamint a ferencesek Sarlós Boldogasszony temploma), a reformátusok pedig a Szent Orbán templomot tudhatták magukénak 1688-ig. A katolikusokból álló mezővárosi magisztrátus és a plébános kapcsolatrendszere a református mezővárosok viszonyait idézi: a városi tanács a helyi katolikus egyház ügyeiben is rendelkezett, és ha olykor nem is zökkenőmentesen, de együttműködött a plébánosokkal. A század során nőtt meg a katolikusok harmadik templomának, a Szent Erzsébet ispotálytemplomnak a jelentősége. Ennek fontosságát nemcsak az a tény növelte, hogy a hódoltság egyetlen katolikus ispotálytemploma volt, hanem az is, hogy a 17. század első harmadától ez vált a királyi országrészből beköltözött evangélikus lakosság katolikus térítésének és lelki gondozásának központjává is. Az 1630-as évektől a ferencesek ha jogilag nem is, gyakorlatilag önálló plébániaként funkcionáló egyházat hoztak létre a beköltöző szlovák lakosság lelki gondozására, amelynek működése során olykor (pl. a szentségek kiszolgáltatása terén) a helyi plébánossal is összeütközésbe kerültek. Ugyanakkor az új funkció mellett megmaradt az eredeti is: a fennmaradt számadáskönyvek tanúsága szerint az ispotály a század folyamán folyamatosan működött. A helyi társadalom vallásgyakorlatának kutatása ma már elképzelhetetlen a településen működő vallásos társulatok működésének, illetve az azok javára tett kegyes hagyományozásoknak a bemutatása nélkül. Gyöngyös e téren is kivételes volt: a jelenleg ismert társulati katalógus szerint az országban ez volt az egyetlen olyan mezőváros, ahol a 17-18. században tíznél több társulat működött (a hasonló nagyságrendű tevékenység funkcionálisan, jogilag más várostípushoz kötődött, pl. Nagyszombat, Pozsony, Kassa történetében volt megfigyelhető).

6 A gyöngyösi 6 Ezt 1. TÜSKÉS-KNAPP, 2001. 277