Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - IRODALOM - Dominkovits Péter: Molnár Antal: Mezőváros és katolicizmus. Katolikus egyház az egri püspökség hódoltsági területein a 17. században. Budapest, 2005. (METEM könyvek, 49.) / 274–279. o.

Irodalom katolicizmus kontinuitásának köszönhetően itt a késő középkori vallási társulatok, szervezetek tovább működtek (pl. Szent Miklós céh, Szent Kereszt céh, Szent István Vértanú céh), és együtt éltek a 17. századi barokk konfraternitásokkal. (Pl. az első helyi társulat 1644-ben a Nagyboldogasszony Kongregáció, illetve az 1670ben létrehozott Haldokló Krisztus Társulata a jezsuitákhoz kötődik, a ferencesek 1648-ban hozták létre kordás társulatukat, és ennél is nagyobb hatású volt az 1673-ban alapított Páduai Szent Antal Társulat.) Ez is kitűnően példázza, hogy egyazon településen (sőt, olykor ugyanabban a templomban) együtt tudtak élni a középkori hagyományok és az egymástól is különböző barokk (ferences, jezsuita, világi papi) vallási normák. A gyöngyösi céhek mintát is adtak a környező településeknek. Gyöngyös a térség nagy kisugárzású oktatási központja is volt, mindkét felekezet működtetett iskolát a városban. 1583-tól minden bizonnyal működött a református gimnázium, amely folyamatosan számíthatott magas színvonalú tanári karának utánpótlására nagyobb részben Sárospatakról, kisebb részben Debrecenből. A katolikus oktatás fáziskéséssel, a 17. század első harmadában erősödött meg. A ferencesek korábban is fenntartottak a mezővárosban egy főiskolát a szerzetesnövendékek számára, de az nem a hódoltsági lakosság, hanem a korabeli magyar ferencesség szempontjából tett szert nagy jelentőségre, a katolikus középfokú oktatás, világi tanárokkal 1622-ben indult meg. Ebben 1634-ben következett be döntő változás, ami az oktatás színvonalát is emelte: az iskolát ekkortól a jezsuita rend tartotta fenn. A megnyílt gyöngyösi jezsuita kisgimnázium folyamatos fejlesztéssel 1647-re teljes tantervű nagygimnáziummá vált, így a hódoltság legnagyobb katolikus középiskolája, maga a város pedig a legjelentősebb katolikus iskoláztatási centrum lett. A jezsuita gimnázium 200-300 közötti átlagos diákszáma alig maradt el a kor egyik legnagyobb királysági intézményében, a győri jezsuita gimnáziumban tanulók létszámától. Az iskola színvonalát és kisugárzását jelzi: az intézmény nemcsak Gyöngyös és környéke, hanem Pécstől Szegedig a teljes hódoltság iskoláztatásáról gondoskodott, Erdélyből és a királysági határterületekről, de még Horvátországból is érkeztek diákok a falai közé. A kötet végül a hétköznapi együttélés nehézségeire is kitér. Egyaránt szól a két helyi felekezet (református, katolikus) konfliktusforrásairól, a református főnemesek és földesurak (Nyáryak, Rákócziak) katolizációjának hatásairól, illetve az oszmán és magyar hatóságok közötti egyensúlyozás technikáiról (pl. szerzetesrendi elöljárók esetei). Ugyanígy bemutatja a világi papság és a szerzetesrendek tagjainak kurucokkal kapcsolatos összeütközéseit a 17. század utolsó harmadában (az 1670-es évektől), a térség fellazult hatalmi viszonyai közepette, és elismeréssel szól a felekezetek megbékéltetésére törekvő Thököly helyi politikájáról. A kötet ezen része újabb adatokkal szolgál az oszmán-magyar együttélés hétköznapjairól, és új szempontokat vet fel a „törökösség" fogalmának értelmezésében is (pl. a református vezetésű Heves megye fellépése a katolikus gyöngyösi bíróval szemben). A kötetet kiterjedt adattár zárja (215-286.), amely a gyöngyösi bírák 17. századi archontológiáját (1600/1601-1686/1687), a Gyöngyösön működő ferencesek (1544-1686) és jezsuiták (1635-1683) névsorát tartalmazza. A 17. századi Gyöngyös esete egyértelműen időben eltolódó párhuzamos jelenségek kialakulását jelzi a katolikus és protestáns felekezetképződés vizsgálatá278