Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Gusarova, Tatâna Pavlovna: A 17. századi magyar országgyűlések résztvevői / 93–148. o.

Tatjána Guszarova: A 17. századi magyar országgyűlések résztvevői ket küldeni. Ennek fényében különösen nagy értékűek az országgyűlésen ténylegesen megjelentek névjegyzékei. A katalógusok fontos információkkal szolgálnak a világi arisztokráciáról, ráadásul évről évre egyre részletesebben vezették őket: az 1618-ban és 1619-ben készült jegyzékek mindenféle megkülönböztetés nélkül, azonos csoportban tüntették fel a mágnásokat és a prelátusokat, 1622-ben pedig már szétválasztották őket a kancellisták. Ezen a listán már a mágnások és a bárók is külön szerepelnek: a bárók csoportja az ország hét világi főméltóságát tartalmazza; a mágnások (összesen 75) felsorolása pedig a királyi tanácsosokkal kezdődik (az első nyolc név mellett áll consiliarius megjelölés). Az 1630-ból származó lista készítője még figyelmesebbnek tűnik: a bárókat és a mágnásokat ugyan egy csoportban említi, de kiemeli közöttük a tanácsosokat (imprimisque consiliarios, 11 személy), és a neveket (70 fő) három részre osztja. 1635-ből nagyon rövid katalógus áll rendelkezésünkre: a „mágnások" rovata csupán tizennyolc nevet tartalmaz, de az ebbe a kategóriába soroltak között világos különbséget tesz, hiszen pontosan feltünteti az egyes személyek címeit is: illustrissimus, spectabilis et magnificus, illetve magnificus. További vizsgálatot igényel azonban, hogy pontosan kik szerepelnek ebben a társaságban, csupán a tanácsosok vagy a főméltóságok is, pl. Barkóczy László 1628-ban Zemplén megye alispánja, 1653-ban Bereg megye főispánja volt, és valószínűleg csak 1655-ben szerzett bárói címet.

6 Az 1646. évi katalógus újra részletesebb, mivel külön alcsoportokba sorolja a barones officiolatit (9 személy), a tanácsosokat (13 személy) és a mágnásokat (53 vagy 56 személy). Az 1655. évi lista még határozottabban tesz különbséget köztük: Ad dominos barones et magnates et imprimis consiliarios (21 fő), Item qui non sünt consiliarii (20 fő) és Item ad simplices magnates (70 fő) megnevezés alatt sorolja fel a nemeseket. Az 1681. évi országgyűlés írnoka más beosztást követett, az ő listája a comites Hungáriáé et Croatiae (6 személy, közöttük a judex curiae, a banus Croatiae, a tavernicus, a magister agazonum és két generális) kategóriájával kezdődik, ezeket követi a curia regiae 26 grófja majd a bárók csoportja (37 személy). A további elemzések (a királyi könyvek adataival együtt) választ adhatnak majd arra, hogy mennyiben és hogyan változott a Magyar Királyság politikai elitje a 17. század folyamán. A listák mindenesetre arról tanúskodnak, hogy a bécsi udvar komoly lépéseket tett az arisztokrácia összetételének befolyásolása, megváltoztatása érdekébe. Ezt az is bizonyítja, hogy 1681-ben már sokkal nagyobb volt a honosított - elsősorban német (germanici) - bárók száma, mint 1622-ben. A nemesi vármegyék és a városok követeinek nevét négy - az 1635-ben, az 1646-1647ben, az 1662-ben és az 1681-ben készült - katalógus tartalmazza -, ezek segítségével pontosan megállapítható lesz, hogy a vármegyei nemesség hangadó, az országos politikában szerepet vállaló rétege milyen tartósan tudta megőrizni pozícióit. A vármegyék küldötteinek sorából kiemelkednek azok, akik több országgyűlésen is részt vettek: Zákány András (Borsod megye), Chernél Pál (Sopron megye), Szemere Pál, Barna György (Abaúj megye), Mednyánszky Jónás (Trencsén megye), Horánszky György, Máriássy János (Szepes megye), Kerekes Menyhért (Mosón 6 Ezeket az adatokat Nagy Iván munkája tartalmazza (NAGY, 1857. 1. köt. 196-197.) és talán Fallenbüchl Zoltán is ezeket használta (FALLENBÜCHL, 2002. 46.). A Királyi Könyvekben azonban nem találtam ezeket az adatokat. 95