Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - FORRÁSOK - Gusarova, Tatâna Pavlovna: A 17. századi magyar országgyűlések résztvevői / 93–148. o.

Források megye), Morocz István (Pozsony megye), Keresztúry László (Nyitra megye), Draskovics György (Turóc megye) stb., és nem csupán az Alsó Tábla magjához tartoztak, hanem a tanácskozások vezetői, hangadói is voltak. A városi követekre kisebb politikai aktivitás volt jellemző, amit részben az magyaráz, hogy ebben az időben a városok - elsősorban a nemesség terjeszkedése miatt - komoly problémákkal küzdöttek, másrészt az eltérő érdekek számlájára írható. Akadtak olyan kérdések az országgyűlések napirendjén, amelyekben a nemesek és a polgárok azonos állásponton voltak a főrendekkel, az egyházzal vagy a központi hatóságokkal szemben, más esetekben a városok inkább a Habsburgokat támogatták a nemességgel szemben. A katalógusok többsége a királyi tábla bíráinak és ülnökeinek neveit is tartalmazza, akik nem követként, hanem hivatali kötelességből voltak jelen az országgyűlésen, és ezeket a személyeket a fabula regia, a iudices tabulae regiae, az egregii, a iudices et assessores tabulae regiae, illetve az assessores megnevezésű csoportokba sorolja. Az 1662-ben született listán azt olvashatjuk: „Dominus personalis cum tota fabula: 14", de sajnos nevek nélkül. A Királyi Táblán többek között az esztergomi érsek képviselői - pl. 1646-1647-ben Rohonczy István és Majthényi Mihály - is jelen voltak. Az itt megjelentek másik csoportjába, a vármegyei nemesség soraiba tartozott a már említett Szemere Pál, aki évtizedeken át vezető pozíciókat foglalt el Abaúj, Bars és Sáros vármegyék tisztikarában, Abaúj vármegye jegyzője, emellett 1625-től kezdve egészen a haláláig, 1649-ig az országgyűlések egyik legaktívabb szereplője volt.

7 1639-ben került Abaúj vármegyei ülnökként a Királyi Táblához. Más listákban a nádori, a személynöki, illetve az országbírói ítélőmesterekkel is találkozunk, ők részben a főméltóságok embereiként jutottak el az országgyűlésre, részben a vármegyei nemesség soraiból emelkedtek fel. Előbbire jó példa az 1646-1647. évi országgyűlésen megjelent Aszalay István nádori ítélőmester, aki korábban több évig Esterházy Miklós nádor titkára volt, majd az ő halála után Draskovith János nádorhoz került ítélőmesterként, később pedig az alországbírói tisztet foglalta el.

8 A Magyar Kamara (valójában a Királyság területén működő egyetlen központi állami intézmény) tisztviselőit a katalógusok nem sorolták külön rovatba, de tudjuk, hogy elnöke jelen volt az országgyűléseken - a listák gyakorta a királyi tanácsosok között említették -, ami teljesen logikus is, hiszen az Udvari Kamarával együtt a Magyar Kamara is aktívan közreműködött az országgyűlések előkészítésében és a királyi propozíciók kidolgozásában. Az udvart leginkább a pénzügyi kérdések foglalkoztatták, ezért nincs okunk kételkedni abban, hogy a Magyar Kamara vezetői nem kis mértékben befolyásolták az országyűléseken zajló eseményeket és az ott születő döntéseket. Mivel elnökei általában a bárók közül kerültek ki, mindenképpen helyük volt a megjelentek listáján. A gyűlések végzésein dolgozó bizottság tagjainak (compilatores) nevét csak egyetlen katalógus, az 1662. évi napló tartalmazza. Más országgyűlések anyagából tudjuk, hogy igen heves viták kísérték a kompilátorok személyének kiválasztását:

9 az Alsó Tábla tagjai ugyanis igyekeztek megakadályozni, hogy a Felső Táb7 NAGY, 1857-1865. 10. köt. 601. 8 Csízi, 2003. Köszönöm Csízi Istvánnak, hogy a rendelkezésemre bocsátotta munkáját. 9 L. GUSZAROVA, 1999. 96