Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Franciaország és Kelet-Európa kapcsolatai a „békés egymás mellett élés”-től az „enyhülés” kezdetéig, 1958–1962 / 23–49. o.

GARADNAI ZOLTÁN FRANCIAORSZÁG ÉS KELET-EURÓPA KAPCSOLATAI A „BÉKÉS EGYMÁS MELLETT ÉLÉS"-TŐL AZ „ENYHÜLÉS" KEZDETÉIG (1958-1962)* RELATIONS BETWEEN FRANCÉ AND EASTERN EUROPE FKOM THE TIME OF „PEACEFUL COEXISTENCE" UNTIL THE BEGINNING OF THE „DÉTENTE" (1958-1962). The author analyzes the vivid diplomatic policy between 1958 and 1962, and he points out the relation between Francé and Eastern Europe. Due to that critical period, leaders of the great powers decided on pushing the rapprochement and agreement instead of risking war. The conflicts of the two war blocs showed rather political and ideological character, which strongly affected the policies of the Eastern European states as well. Meanwhile, the French leaders reconsidered their policy toward Europe, and - through the rapprochement between Francé and Germany - they managed to change the relation between Francé and the Eastern states. During that period, the significance of the diplomatic relations between Francé and the countries of the Eastern Bloc increased, but their purposes and contents showed considerable differences which the author analyzes in detail. Bevezető A második világháború végével kialakult új nemzetközi helyzet nem kedvezett Franciaországnak, hogy a jogosnak érzett nemzetközi rangját és tekintélyét visszaállítsa.

1 A belső polgárháborús konfliktusok megoldása érdekében 1958-ban a hatalomba visszahívott

2 De Gaulle regnálásának első szakasza egybeesett a nagy nemzetközi konfliktusok újabb időszakával. 1958-1963 között a francia elnök is elsősorban belpolitikai, illetve a Nyugat-Európán belüli kérdésekkel foglalkozott, és az „európai Európa" francia értelmezése, a NATO reformja körüli (még nem nyilvános) viták jellemezték ezt az időszakot. Franciaország sem hagyhatta figyelmen kívül a nemzetközi kapcsolatok realitásait, és azok sajátos értelmezése, illetve az azokra adott francia válaszok alapvetően meghatározták kelet-európai kapcsolatait is. De Gaulle hatalomra jutásával szinte egy időben kezdődött el a Nyikita Szergejevics Hruscsov által kiprovokált berlini válság (1958-1961), amely már túlmutatott Nyugat-Berlin státuszán, egyben diplomáciai nyomásgyakorló eszközként is szolgált a szovjet első titkár számára, hiszen a város a nyugati világ geopolitikai Achilles-sarkának számított.

3 Hruscsov ezzel a lépésével a német kérdést helyezte a kelet-nyugati politikai/diplomáciai konfliktus középpontjába, így az már közvetlenül a későbbi enyhülési politika alapkérdésévé vált.

4 Ehhez a konfliktushoz szorosan kapcsolódott a kubai válság (1962) is, amely azonban ráirányította a figyelmet arra, hogy az amerikaiak és az oroszok egyaránt elsősorban saját biztonsági érdekeikkel törődnek, és Európa sorsa csak egy tágabb, globális összefüggés részeként érdekes a számukra. A kubai válság kijózaA tanulmány része a Budapesti Corvinus Egyetem Nemzetközi Kapcsolatok Doktori Iskolában írt doktori disszertációmnak. ' GAZDAC, 1996.15-19., 32-35.; KENNEDY, 1992. 345.; FISCHER, 1992.52. 2 RÉMOND, 1998.7-16. 3 Sourou, 2001. 371. 4 Sourou, 2001. 367. A német keleti határok kérdése, a német atomfegyverkezés ügye, az NDK és az NSZK elismerése jelentették a legfontosabb elemeket. 23