Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Krisch András: Adalékok a franciák magyarországi jelenlétéhez. A francia megszállás Ruszton 1809-ben / 13–22. o.

Közlemények A június 21-i tanácsülésen a tanácsosok éppen az áremelkedések miatt szükségesnek vélt árlimitáci-óval

15 voltak elfoglalva, amikor egy őrségben álló tizedes (valószínűleg a polgárőrség tagja) jelentette, hogy egy francia csapat tart a város felé. A magisztrátus a bírót, Kari Schreinert és az aljegyzőt, Kari Kleinratot bízta meg azzal, hogy a kapuknál fogadja a franciákat, és azonnal jelentse ha azok rekvirálni is akarnának. Hamarosan meg is érkezett a hír, amely szerint egy francia adjutáns őrnagy - név szerint Neumaur a 6. kürasszié ezredből - érkezett a városba egy hadnaggyal és 86 fős legénységgel. A katonaság elfoglalta a kapukat, és töltött fegyverekkel felsorakozott a bíró háza előtt. Egész pontos követelésekkel érkeztek: 100 mérő zabot és 50 mázsa szénát igényeltek, ellenkező esetben házról házra ürítik ki a várost - ígérték. Ilyen „kérésnek" természetesen nem lehetett ellenszegülni. A városi raktárban egyáltalán nem volt zab, ezért a lakosság adott össze összesen tizenkilenc mérőnyi árpát és zabot. Nem menekülhetett meg a városi raktár 24 mázsás szénakészlete sem, amelyet a franciák öt kocsin elszállítottak Trautmannsdorf felé.

16 Július 23-án a városba érkezett a 7. dragonyosezred (ez az ezred a Grouchy-dragonyos hadosztály részét képezte) 100 lovas katonája, hogy a fegyverszünet

17 idején ott állomásozzon.

18 A beszállásolások

19 nehezen haladt, hiszen nemcsak pénze nem volt már a városnak, hanem az ágy is kevés volt ahhoz, hogy ennyi katonának hosszabb ideig szállást adjanak. A lakosság számára komoly nehézségeket okozott a beszállásolt katonák mindennapi ellátása - naponta húst, bort és kenyeret kellett nekik adniuk. Ezt az is bizonyítja, hogy a ruszti városvezetésnek a különféle termékek - nem csupán az élelmiszerek, hanem például a bőr, illetve a textíliák - beszerzése érdekében olykor nemcsak Sopronig vagy Kismartonig, hanem egészen Bécsig is kénytelenek voltak elutazni. A fejadagokat - a megszállt országrész többi településéhez hasonlóan - a városbírón keresztül kiadott rendeletében szabályozta a francia De Beine alezredes. Az ezred eltartásának költségeit a város a házipénztárból fedezte. A korabeli kimutatások alapján augusztus 13-31. között összesen 992 porció kenyeret, 3260 porció szénát, 1472 porció szalmát és 24 akó 62 icce bort szállítottak, de ezekért cserébe még elismervényt sem kaptak.

20 Előfordult az is, hogy a környék települései egymástól kértek segítséget. Ilyenről értesülünk Feketeváros

21 június 4-én kelt leveléből, amelyet Szent Margitbányára

22 írtak, és azt kérték, hogy segítsék ki őket egy szekér szalmával, mert az ő készletüket még télen az ott állomásozó Franz dragonyosezred elvitte, a franciák pedig a házak lerombolásával fenyegetőznek. ígérték, hogy az aratás után természetben visszafizetik a kölcsönt.

23 15 Ennek során az alapélelmiszereket limitálták: a zsemlét, a kenyeret és a lisztet. Augusztus 3-án és szeptember 6-án újabb limitációkra került sor. 16 R. A. (E) Protocoll. Június 21. 17 A wagrami csatavesztést (július 5-6.) követően, július 12-én megkötött znaimi fegyverszüneti egyezményt, I. Ferenc (1792-1835) csak július 19-én írta alá és szentesítette. Az egyezmény értelmében a franciák Magyarországot a Rába vonaláig megszállás alatt tarthatták. L. VERESS, 1987. 238. 18 R. A. (E) Protocoll. Július 25. ,9 Beszállásolási listával sajnos nem rendelkezünk. 20 R. A. I 88 Fasc. 295. Anni 1809. 2

' Ma: Purbach (A). 22 Ma: Sankt Margarethen (A). 23 R. A. I 88 Fasc. 295. Anni 1809. 16