Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - IRODALOM - Baráth Magdolna: Izsák Lajos–Nagy József: Magyar történeti dokumentumok, 1944–2000. Bp., 2004. / 234–238. o.

Irodalom Az első egység a koalíció évei, az 1944 és 1947 közötti időszak húsz fontos dokumentumát tartalmazza. Olyan alapvető forrásokkal ismerkedhetünk meg ebben a részben, mint a Magyarországgal kötött fegyverszünet és békeszerződés, a magyar-csehszlovák lakosságcsere-egyezmény, az Ideiglenes Nemzeti Kormány rendelete a földosztásról, az 1945-ös választójogi törvény vagy a Magyarország államformáját meghatározó 1946. évi I. törvénycikk. A kötet összeállítói törekedtek arra, hogy bepillantást engedjenek a politikai döntéshozói folyamat kulisszái mögé is: megtudhatjuk, milyen szerepet játszott a szovjet kormány az Ideiglenes Nemzetgyűlés és az Ideiglenes Nemzeti Kormány létrejöttében, és milyen, a szovjet döntéseket befolyásolható információk jutottak el Moszkvába a magyar kommunista vezetőktől (elsősorban Rákositól), illetve a Magyarországon tartózkodó szovjet diplomatáktól és funkcionáriusoktól. A korszakot záró dokumentum, Zsdanovnak az 1947 szeptemberében megalakult Tájékoztató Iroda alakuló ülésén elmondott, a világ két táborra szakadását deklaráló beszéde. Ez a forrás átvezet a kötet következő, a Rákosi-rendszer éveit bemutató egységéhez, a kommunista egypárti diktatúra és a szovjet típusú politikai, gazdasági és társadalmi berendezkedés kialakulásának és működésének időszakához. Ezeket az éveket olyan dokumentumok fémjelzik, mint az MDP programnyilatkozata, a Magyar Függetlenségi Népfront programja, az 1949-es alkotmány vagy a szovjet típusú államhatalmi rendszer kialakulását teljessé tevő tanácsi rendszer kialakítására vonatkozó 1950. évi I. törvény. Az általános és középiskolák 1948. júniusi államosításával az oktatásban is felszámolták a pluralizmust. A kommunisták a megfélemlítés különböző eszközeinek alkalmazásától sem riadtak vissza, hogy megtörjék a katolikus püspöki kar ellenállását, amely folyamat „eredményeképpen" 1950. augusztus végén aláírták az állam és a katolikus egyház közötti, a kötetben is olvasható megállapodást. A társadalom átalakításában elért „sikerek" ellenére egyre nyomasztóbbá vált a bizalmatlanság légköre, kulcsfogalommá lett az „éberség" jelszava. Ennek jegyében indult hajsza elsősorban a „pártba befurakodott ellenség" felkutatására, és ennek áldozata lett többek között az illegális KMP egyik hazai vezetője, a korábbi belügyminiszter Rajk László is. A nagyarányú nehézipari beruházások, a közszükségleti cikkeket gyártó iparágak elhanyagolása, az erőszakos szövetkezetesítés az 1950-es évek elejére súlyos ellátási gondokhoz és elégedetlenséghez vezettek. Habár az MDP legszűkebb vezetése tisztában volt a valós helyzettel, a korábbi irányvonal csak külső, szovjet nyomásra vizsgálta felül. A kötetben nem csupán az MDP Központi Vezetőségének az 1949-től elkövetett politikai és gazdasági hibákat, törvénytelenségeket elismerő 1953. június 27-28-i (annak idején nem publikált) határozata olvasható, de az MDP KV-nak a „visszarendeződés" jegyében született 1955. márciusi határozata is. Dicséretes a kötet szerkesztőinek az, az itt is tetten érhető szándéka, hogy megmutassák az egyes döntések megszületésének hátterét: jól mutatja például a szovjet vezetés beavatkozását a belső pártügyekbe Mikojannak az MDP KV Rákosit leváltó 1956. július 18-21-i ülésének előkészítéséről Moszkvába küldött jelentése. 235