Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - IRODALOM - Bariska István: H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16–17. századi Magyarországon. Bp., 2004. (Doktori mestermunkák) / 213–217. o.

Irodalom települések és uradalmak között létrejött „pártatlan ítélőszék" ügye szintben (a Habsburg örökös tartományok és Nyugat-Magyarország közötti szinten), továbbá anyagi és alaki eljárásjogi intézményesülésben ugyanis messze nagyobb jelentőségű. Sokkal nagyobb, mint a felvidéki városszövetség tagjainak „céhes - rejtetten a városszövetség tagjai közötti ügyek - pártatlan bírósága". Viszont rokon funkciót érzek a régió jogéletében megjelent „különleges bírói fórumával" (II. 196203.). Ennek ellenére sokat mond, ahogy H. Németh István megfigyelte és elemezte a felvidéki különleges intézményt, mert ez az érzékenység jellemzi az egész kutatói és elemző tevékenységét. Mindig nagy kihívás a feltárt anyag összefoglalása. A szerző a lehető legjobb eljárást követte abban, hogy miként tagolja a mondanivalóját. A város érzékeny képződmény volt. A kora újkori gazdasági és politikai környezetben kiváltképpen azzá vált. A szerző idézi azt a kulcsmondatot, amely rávilágít a korszak egészen speciális nehézségeire: „Magyarország fejlődésének következő két évszázadát (a 16-17. századot, kiem. a recenzor) csupán a hadsereg-háború és gazdaság-társadalom kölcsönhatásában lehet vizsgálni." (I. 215.) H. Németh István jól látja, hogy a városnak ezekben az összefüggésekben kellett megtalálni a helyét. Eszerint rendezte tehát a felgyülemlett hatalmas anyagot. A kérdés tehát az volt, hogy miként reagált a Pentapolis, és a hozzá csatlakozott Késmárk a hadsereg-háború nyomása alatt. A válaszokat arra keresi, hogy hol találta meg piaci szerepét, milyen társadalmi bázis alakult ki az általa kutatott városokban. Az egyik válasz a szövetség létrehozása volt. Jellemző, hogy a „szövetség elhalása" utal a legjobban a lényegre. Amikor a 17. század végén a városi összefogás csak az állami terhek csökkentésére (I. 158.) szűkítette az „érdekképviseletet", a szövetség deputációi nem találtak fogást az abszolutista államon. Azaz onnan kapta az ütéseket, ahonnan korábban a támogatást (ez a privilégiumok története). Nem csoda, ha a szövetség tagjai között is erősödött a konkurencia. Az a hosszú folyamat, amelyben nem a nemesség lett polgár, hanem a városok, a polgárság törekedett integrálódni a nemesi rendbe, átfogó jelenség volt a hazánkban. A szabad királyi városok refeudalizálódása 17. század végén erőteljesebb volt, mint valaha. A város és város közötti versenykényszer, konkurencia mindig is létezett. A diétán éppen azért jött létre késedelmesen a városok kúriája, mert erősebb volt a szembenállás, és késett a közös fórum által képviselt erő felismerése. H. Németh István persze a tudományos értekezések „dramaturgiáját" követte, amikor a felvidéki városszövetség szerkezetétől jut el annak élettanáig (a hosszú genezis, a kettőskirályság és a szövetség, szepesi kamarai és helyőrségi-főkapitánysági szerepkör, 1588. évi szövetségi feltételek vallási és érdekvédelmi tartalma, a Habsburg-ellenesség megfogalmazódása, a polgárság szerkezetének átalakulása, modus vivendi a restaurált Habsburg uralomban, hídszerep a Királyi Magyarország és Erdély között, az abszolutizmus mint új kormányzati gyakorlat hatása, a magyarországi rendi politika átértékelődése, a szövetség bővülése, a szövetség intézményei, a szövetség és a diéták, a tárnoki szék városainakszövetsége, az információszerzés felértékelődése, működési költségek). Megannyi fontos, a korszaknak tükröt tartó elemzés. H. Németh István bibliográfiai adatai (II. 301-302.) tanúsítják, hogy sok-sok előtanulmány alapozta meg a kezünkben 214