Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - IRODALOM - Bariska István: H. Németh István: Várospolitika és gazdaságpolitika a 16–17. századi Magyarországon. Bp., 2004. (Doktori mestermunkák) / 213–217. o.

Irodalom lévő összefoglalót igazolva, hogy csak az ilyen elemzések hitelesíthetik az áttekintést. A munka egyik legnagyobb erénye az, hogy több mint kétszáz évet fog át: ez az egyetlen út a lényeglátáshoz. A bécsi udvar várospolitikája — A felső-magyarországi városok politikája című fejezetben próbálhatta ki igazából a szerző eljárásának helyességét. Mindaz, amit az adó-, a had- és a kereskedelemügy okán a források felkínáltak, itt köszön vissza. Mindaz, ami a várost szerkezetileg átalakította, vagy amit a kormányzatok és a megyék belőle ki akartak sajátítani, arra itt talál rá az olvasó. A „hadsereg-háború", a „gazdaság-társadalom" fogalompárok hálóján itt minden fennakadt, ami e „háborúba ájult" országban élt, mozgott és fontos volt. Ez a csapda a háború hátországát, a hátországban működő felvidéki városszövetséget sem kímélte. Ezen nem változtatott a városok, illetve kereskedők háborús nyeresége, hiszen a háború éltette a hagyományos és beköltöző termelési és kereskedelmi potenciálokat, nem pedig a belső, szerves fejlődés. Mindennek következményeit a szerző nagy következetességgel tárja elénk. Ezzel az egész kutatás legmélyebb rétegeihez jutottunk. Általában igaz, hogy a szerkezeti elemeket viszonylag könnyebb feltárni, mint a működést magát. A rendszer dinamika nélkül érthetetlen. H. Németh István ez utóbbi próbájának tette ki az egész gyűjtött anyagát, amikor a felső-magyarországi városok ügyét a Habsburg-várospolitika egészével szembesítette (megjegyzendő, hogy mind a „bécsi udvari", mind a „Habsburg" jelző a szerző szóhasználata, bár a „bécsi" értelemszerűen szűkebb). Ezúttal sem néhány év statikus képét akarja megalkotni. Jól tudja, hogy a századokat átfogó fejlődéstendenciák nélkül nem tud nóvummal megajándékozni minket. Amit a szerző itt jó érzékkel észrevett, azt láthatóan már az anyaggyűjtés idején rangsorolta. Az írás közben már „csak" katalogizálva összegezte. Ilyen probléma volt az erődváros intézményének megjelenése Felső-Magyarországon, nevezetesen Kassán. A háború teremtette, a háború is tartotta el. Ennek súlyos következményei voltak a városi autonómiára, a földesúri haszonvétek sorsára, a katonai terhek alóli mentességre vonatkozóan, szinte várható teherként nehezedett a felső-magyarországi városszövetség legjelentősebb tagjára. Mindez valójában megmutatta az öröklött - a privilégiumokra, a kiváltságokra, a gazdasági és jogi partikularizmusra alapított - rendszer gyengeségeit és törékenységét. Ugyanis függő helyzete nyilvánvaló volt. Ha az uralkodó érdekei - akár hazai, akár dinasztikus („nemzetközi") érdekei - mást kívántak, szövetségest váltott. Mind a világi, mind az egyházi rendi hatalommegosztás területén. Ebben az érdekharcban a magyarországi általános városfejlődés szintje nem kínált különös esélyt a város struktúráját, kereteit, mechanizmusát mégiscsak használni akaró kormányzati és rendi erőszervezettel vagy magával a nemességgel és a megyékkel szemben. A hadi gazdálkodás persze megsokszorozta a városokra rótt adók terheit, nem tekinthetett el a városok állította zsoldos katonaságtól sem. Hovatovább a rendkívüli adókat is állandóvá tette, továbbá új adófajtával is előrukkolt a kormányzat (pl. accisd). Sőt, kettős adózással is meglepték a felső-magyarországiakat (pl. porcióval és flccisííval együttesen, I. 266-267., vagy a császári és a Thököly-felkelés 215