Levéltári Közlemények, 76. (2005)
Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Csikány Tamás: Török Ignác ezredes jelentése a komáromi sáncokról / 189–202. o.
CSIKÁNY TAMÁS TÖRÖK IGNÁC EZREDES JELENTÉSE A KOMÁROMI SÁNCOKRÓL Ölveczky Gábor ötvenedik születésnapjára Komárom played a unique role in the Hungárián War of Independence in 1848-1849. The fortresssystem was the most significant strategic base of not only the Hungárián Kingdom, but the whole Habsburg Empire. According to the common opinion of safety in tliat era, the geographical and the geostrategic facilities of the city provided ideál conditions to create a "hinterland" for the K. u. K. armed forces and the management of war. Recognizing its possibilities, the independent Hungárián government, coming intő office ín the spring of 1848, took the necessary steps to provide the safety of the city and the fortresses for its own interests. Komárom remained a basic supporter of the Hungárián Army till the end of the war. Nevertheless, the fortress demanded great efforts upon the soldiers, because the system was not complete at all. The most effective and respectable leader of the construction was Ignác Török, colonel of the Hungárián Army. Török wrote a report to the Ministry of War on the construction on 27 December. Tamás Csikány publishes the report, originally written in Germán, after a thorough introduction. Komárom egyedülálló szerepet játszott az 1848-1849-es magyar szabadságharcban. Az itt lévő erődrendszer a napóleoni háborúk óta nem csak a Magyar Királyság, hanem az egész Habsburg Birodalom legjelentősebb hadászati pontját képezte. A város földrajzi és geostratégiai helyzete az akkori birodalombiztonsági felfogás szerint ideális feltételeket nyújtott ahhoz, hogy az itt kiépülő erődök hatékony „hátországot" teremtsenek a császári-királyi hadvezetés és haderő számára. Ezt felismerve az 1848 tavaszán hivatalba lépő független, felelős magyar kormány is időben megtette azokat a lépéseket, amelyekkel a várost és erődjeit saját céljai számára biztosíthatta. Az erőfeszítések nem voltak hiábavalóak. Komárom a szabadságharc alatt a magyar honvédseregnek végig alapvető támasza volt. Az erődrendszer ugyanakkor jelentős munkát is adott az itt szolgáló katonáknak, hiszen a rendszer még korántsem volt teljes, különösen a Duna jobb partjára tervezett elemek hiányoztak ahhoz, hogy a hatékonyság és a korszerűség akkori igényeinek megfeleljen. Ennek a munkának legeredményesebb és egyben legtekintélyesebb irányítója Török Ignác honvédezredes, a későbbi aradi vértanú volt. A várépítészet a 19. század elejére jelentősen megváltozott. A nagy francia forradalmat követő háborúk után - különösen Napóleon korában - az addigi lassú, körülményes, várharcokat erőltető hadjáratok helyébe, a gyors lefolyású, döntő csatákat kereső hadműveletek léptek. A várakat alárendelték a tábori hadsereg tevékenységének, amihez viszont jelentősen meg kellett növelni az erődítések alapterületét. Az egyedül álló várak helyett erődövek alkalmazása vált elterjedt gyakorlattá. Ennek az volt a lényege, hogy a központi - rendszerint már korábban is meglévő - vár köré, a kor tüzérségének lőtávolságát figyelembe véve, önálló erődöket építettek, egy vagy több övet létrehozva. Ezek az överődök a támadókat a rendszer központjától már jelentős távolságban szétbontakozásra kényszerítették. A század közepén az överődök távolsága a központi vártól 2500 lépés 1 volt. A távolságot természetesen befolyásolta a terep is, amihez mindenképpen igazodni kellett a tervezőknek. Az erődök között menedéket találhatott egy egész hadsereg, a központi erőd kazamatái pedig akár több tízezer ember számára rak1 1 lépés = 0,758604 méter; SMOLA, 1839.562.
