Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Csoma Borbála: Wesselényi Miklós levél- és naplórészletei a gräfenbergi gyógykúráról / 165–187. o.

Források Októberben ismét lesántul, és három hétig csak mankóval tud közlekedni. Mivel a szobát nem hagyhatja el, fűrészeléssel próbálja kondícióban tartani fizikumát (és elérni a napi kötelező izzadást), de a fűrészpor nagyon árt a szemének, így aztán abbahagyja. Látása időnként annyira kitisztul, hogy érdemesnek tartja feljegyezni „szem tiszta, este is annyira, hogy leveleket írhattam alá", vagy „szem olyan jól, hogy írtam, s képes voltam azt (szem)üveg nélkül tenni".

48 Mivel egészségi állapota nem teszi lehetővé a vendégségbe járást, mások járnak hozzá. Ezt a korlátozott létet azonban nagyon zokon veszi a sorstól, a szemének jót tevő hideg viszont a vendégségbe érkezőknek nem lehetett ínyére. „Mostani helyzetemről csak mutatványul ennyit: fűtött szobában, annyival inkább, hol dohányoznak, nem lehetek. Ennek következtében senkihez és semmi társaságba nem mehetek. Egész nap künn kell járnom, de ezt bénult lábam miatt csak a fontolva haladásnak leglassúbb tempójában tehetem, vagy pedig, ha szobában vagyok, mindig nyitott ablaknál kell ülnöm, [...] többnyire jégpont alatti légfokozatnál diktálok."

49 Másnak azt írja: „fűtött szobába nem léphetek, dohányfüstöt nem szenvedhetem: szobámban nemcsak, hogy az egész télen tűz nem volt, hanem szüntelen nyitott ablaknál kell ülnöm, s így, látod nem úgy élek, mint egy becsületes szobában lakó kutyus, hanem mint egy házőrző eb."

50 A kellemesnek épp nem mondható körülmények ellenére lázasan dolgozik nagy munkáján, és 1843. február 21-én megelégedéssel jegyzi fel naplójában, hogy befejezte, és postára is adta a Szózatot. Még az elmúlt évben kisdedóvó, és nőnevelő intézet felállítását fogadta meg magának arra az esetre, ha jobban lesz. Betegsége alatt szorgalmasan tanulmányozta egy Sturdza nevű moldvai bojár fürdővendégnél a moldvai úrbérről szóló írásokat, hogy maga is elkészítse e témában tanulmányát. És amikor tudomást szerzett arról, hogy Liszt Ferenc a közeli Boroszlóban (Wroclaw) tartózkodik, megszervezte, hogy a zongoraművész ellátogasson Gráfenbergbe, és meghívta magához.

51 Tavaszra, bár szeme gyógyíthatóságáról már nem voltak illúziói, mégis azt írja, hogy „igen kétes állapotban vagyok, de mégis annyira vagyok tatarozva, hogy a nyáron leendő haza menetelemet reményeihetem."

52 Állapota lassan javul, 1843. április 17-én mégis így sóhajt föl: „Ma van itt létemnek negyedik évnapja. Mennyi veszett idő!" Barátai tanácsaira, akik talán szintén elpocsékolt időnek tartották Wesselényi gráfenbergi éveit, és ezért újabb és újabb kúrákat, orvosokat ajánlottak neki, elutasítóan reagált, és a vízkúra mellett érvelt, annak megtartását fogadta meg. „A megvakulás gyászos esetének küszöbére jutván a Priessnitz gyógymódja négy év előtt a baj öregbülését meggátolta, s azóta szemem világát tartóztatja, minek következtében magam iránti kötelességemnek tartván azzal fel nem hagyni, azt itt helyben, vagy innen eltávozva tovább folytatni. Ha mindez által állapotom (mely hetek előtt rosszabbra fordult volt, most pedig jobbra változott) újra terhesebbé válna, s ha kénytelen lennék a vízgyógymódtól eltérni, hálás 48 WESSELÉNYI, 1814. 1842. október 15. és november 5. 49 WESSELÉNYI, 1823. 1843. január 12. Kossuth Lajosnak 50 WESSELÉNYI, 1823. 1843. március 12. Wesselényi Ferencnek 51 WESSELÉNYI, 1814. 1843. március 8., illetve Kelemennek írt levele 1843. március 11. 52 WESSELÉNYI, 1823. 1843. április 8. Pázmándy Dénesnek 176