Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Csoma Borbála: Wesselényi Miklós levél- és naplórészletei a gräfenbergi gyógykúráról / 165–187. o.

Csorna Borbála: Wesselényi Miklós levél- és naplórészletei a grafenbergi gyógykúráról ügyelőjének még januárban.

34 A hírre, hogy gazdájuk ennyire rossz állapotban van, a zsibóiak Gráfenbergbe akarják küldeni Nagy Lázárt, hogy legyen, aki a bárót ápolja, ő azonban visszautasírja az ajánlatot. „Azon, hogy nem járhatok bal térdem sugorodisága s fájdalma miatt, s azon, hogy két mankóval kínos vánszorgásomat, gerinczem, keresztcsontom s oldalbordáim nyilallásai szinte oly terhessé teszik, mint minden más ülés vagy fekvéskori mozdulást, mindezeken ápolás nem segít, hanem a vízgyógymódtól s az időtől kell várnom a javulást." - írja haza.

35 Február elején talán kisebb enyhülés állhatott be a fájdalmakban, vagy csak a hatalmas lelkiereje bírja rá, de ő kezdi el vigasztalni Kelemen Benjámint, aki maga is komoly beteg volt, és akivel - mivel sikerült rávennie vízkúrára, és arra, hogy éljen a homeopátiás szerekkel - szívesen osztotta meg problémáit. A levélből kicseng az életszeretet, és egy pillanatra visszatér Wesselényi ereje, optimizmusa is. „Hiszem s reménylem, hogy eddig legalább annyira lesz helyre állva, mint én, az ugyan nem sok, mert nagy bajjal csúszkálok még mankóm segítségével, de mégis mentem annyira, hogy naponként szánkázván tegnap előtt feldőltem, s miután a hóból kihúztak, s lábra tettek, szánomba másztam, s tovább szánkáztam, majd Liechtensteinnel, s több ismerősömmel Nicklasdorfra (ide félórányira) szánkáztam ebédre. Azt is hiszem s reménylem, hogy midőn a levelet veszi, már nem annyira, mint én most, hanem annyira lesz helyre állva, mint én akkor leszek, én pedig akkorra mozgékony ficzkó akarok lenni/' - írja.

36 Fájdalmai enyhülésével újra eljár a társaságba, olvasgat a cukrászdában, és szinte naponta jár a lövő terembe, hogy kedvenc sportjának hódoljon. A „szenvedélyes vadász és lövő" szeme és keze azonban nem szolgál már olyan jól, többször mellétalál, és talán ez keseríti el annyira, hogy ismét apátiába esik. „Mikor fogok, s fogok-e azon különben csak semlegesnek tekintett, ti. a nem nyomorúság boldogságára jutni, Isten tudja: szememre nézve még mind, s most különben egészségemre is szomorú kilátások állnak előttem. Ki polgárilag elhunyt, ki a társasági körökre nézve már nem él, azt az elhunytak, s nem élők nyugalma, s a nem szenvedés méltán megilletné. De betegséggel s fájdalmak közt menni vaksággal szembe, hogy majd vakon folyvást nyavalyákkal, fájdalmakkal, s lehetőleg nyomorúsággal kelljen küzdenem, ez súlyos terhekhez szokott vállaknak is felette terhes." - írja egy Bártfaynak szóló levelében.

37 Március elején így jellemzi helyzetét: „Az én egészségem oly lassan halad előre, hogy annak észrevételére s megmérésére szőrszálmutató, s nagyon finom mérleg kell. Igaz, hogy már vagy 10 nap óta lovaglók, de korán nem fájdalom nélkül. A felülés és leszállás nagyon bajos, s keresztcsontom miatt csak lépést s keserves kurta vágtatást mehetek. Szerencsére a Liechtensteintől vett kis pejemmel, mert a Páncélt korán sem lovagolhatnám. A járás még mind csak mankós bicegés. Bal térdem még mindig nem egyenesíthetem ki, s azon lábamra még mindig nem léphetek. Mindezeknél szomorúbb az, hogy szemem, mely különben is jelen betegségem által rosszabbodott, több napok óta még roszszabbul van, s nagyon lejtőnek indult. A megvakulás méreg keserű előízlete szün34 WESSELÉNYI, 1823. 1842. január 22. Kelemen Benjáminnak, jószágfelügyelőjének 35 WESSELÉNYI, 1823. 1842. február 5. Kiss Károlynak 36 WESSELÉNYI, 1823. 1842. február 5. Kelemen Benjáminnak 37 WESSELÉNYI, 1823. 1842. február 22. Bártfaynak 173