Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Csoma Borbála: Wesselényi Miklós levél- és naplórészletei a gräfenbergi gyógykúráról / 165–187. o.

Források telén számban van, s e keserű íz a legédesebb örömöket is képes lenne elemészteni, hát még midőn öröm semmi, s a helyett csak fájdalom, betegség, nyomorúság. Ezek szerint láthatja, nem-igen szükséges paripákról gondolkodnom, helyesebb lenne talán ahelyett magamat jó vezetővel látnom el. De az sem kell, mert - és ez furcsa dolog - nekem, ha megvakulok is mégsem lesz vakvezetőre szükségem, mint más tisztességes vaknak. Kérdés miért? Felelet: mert nem fogok járni tudni." - tör ki belőle a cinikus keserűség.

38 A tavasz közeledtével egyre jobban elkeseríti látásának romlása. Deáknak szóló levelében nem csak attól retteg, hogy mihez kezd majd vakon és nyomorékon, de sorra veszi azokat a neki különösen fontos szépségeket és értékeket, amelyeknek hamaros elvesztése akkora lelki fájdalmat okoz neki. „De én, barátom, kinek örökké egyedüli eleme a munkásság s mozgás volt, ki a maga erején szokott élni és tenni, s kire nézve a másoktóli függés, a másokra szorulás tűrhetetlen érzet, én, kinek minden gyönyöre s élvezései a látás, s csak látva élvezhető kecseiből meríthette élete örömét, én a szenvedélyes gazda, kertész, állattenyésztő, lovas, vadász, lövő, vívó, úszó, ki előtt az utazás, szép tájak, a mesterségek és építészeti, festői, szobrászati művészetek oly nagybecsűek, reám nézve a vakság valóban a halálnál százszorta rosszabb [...] És imhol néhány óra, vagy néhány nap múlva az Isten szép világa, s a természet saját fényébe mosolyogtak újra fölém, s az élet megint örömöket kezdett mutatni, s örömökkel játszata, kirabolta az élvezésre vágyó szív, ész s lélek súlyos küzdéseinek gyümölcsét, csak azért, hogy újabb csalódást okozzon, s hogy az örömöket bánattá, s a rövid élvezést megint gyötrő küzdelembe varázsolja át." - írja kétségbeesve.

39 De nem adja fel, nem hagyja el magát. Apró, egy egészséges ember számára egyszerű lépéssel próbál visszatérni a normális életviteléhez. Márciustól újra megkísérli a zuhanyozást. A járás, a mozgás valószínűleg még mindig nehezére esik, mert naplójában a következő bejegyzést találjuk: „1842. március 23. Zuhanyba. Oda jövendő embereim elkésvén, azok segítsége nélkül is egyedül vetkeztem le, zuhanyoltam, s öltöztem fel, amit ha képes voltam is tenni, nem kis bajba került."

40 Javulását az is jelzi, hogy egyre többet jár társaságba, a jó idő beköszöntével pedig a Wesselényi-kertben üldögél, itt diktálja leveleit és a Szózatot.*

1 Május elsején jelenik meg naplójában egy „N" jelzés, valószínűleg ekkor vált szorosabbá a kapcsolata Lux Annával, a helybeli takács lányával, aki szolgálólányként volt mellette, és ápolta egész télen át. Ez az új élmény ismét visszahozza az életerejét, május közepén már saját lovát, Páncélt is meg tudja ülni, eljár a lövő terembe vagy a kertbe „pisztolyozni", színházi előadásokra jár, és nagy érdeklődéssel jegyzi fel a napfogyatkozást.

42 Ismét komoly diétát tart, szeme kicsit javul, mert a kertben nyugodtan olvasgathat. Július közepén naplójában feljegyzi, hogy „szememre nézve Priessnitz vigasztal", de egy héttel később újra kétség gyötri, ami38 WESSELÉNYI, 1823.1842. március 4. Kelemen Benjáminnak 39 WESSELÉNYI, 1823.1842. március 22. Deák Ferencnek 40 WESSELÉNYI, 1814.1842. március 23. 41 WESSELÉNYI, 1843.1842. május 10. 42 „2542. július 8. V2 4 óta a kertben. 6-8-ig napfogyatkozás, Vi 4-nyi sarló marat látható a kékes alkonyatban, az egész vidéknek kísérteti s bús alakja volt. Napfogyatkozás előtt 8, az alatt csak 6 foknyi meleg a napon." WESSELÉNYI, 1814.1842. július 8. 174