Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Csoma Borbála: Wesselényi Miklós levél- és naplórészletei a gräfenbergi gyógykúráról / 165–187. o.

Csorna Borbála: Wesselényi Miklós levél- és naplórészletei a grafenbergi gyógykúráról idegsorvadást fedeztek föl. Az orvosok úgy határoztak, hogy a bárónak feloldó­erősítő kezelésre van szüksége diétával együtt, és emellett kedélynyugalomra, tiszta levegőre, sűrű és erős testmozgásra, és szemének kímélésére. 22 Ezek voltak tulajdonképpen a Priessnitz-i kúra alappillérei is. A hivatalos engedély kézhezvé­tele, a szigorú biztonsági rendszabályok kidolgozása és a grafenbergi vendégse­reg ellenőrzése után, április 11-én indulhatott útjára a Wesselényit váltott lova­kon, titkosrendőrök társaságában szállító postakocsi a sziléziai fürdőhelyre. Wesselényi 1839. április 17-én érkezett Freiwaldauba, ahol kisebb megszakítások­kal négy évig, 1843-ig maradt. A báró megérkezése után - Tompa Mihály szavai­val élve - „dühödt priessnitzista" módjára vetette bele magát a vízkúrába, min­dent megtett szembaja gyógyításának érdekében. Hajnali négykor kezdte a napi penzumot, öt-hat órát is eltöltve priznicbe bugyolálva, a hatalmas testi és lelki erővel bíró férfi az előírt két-három perc helyett 10-12 percet is eltöltött a hideg­vízben, majd hosszú, több órás sétákra indult, naponta kétszer zuhanyozott, (ki­egészítő Priessnitz-kúrát véve) fűrészelt vagy kaszált, és a legszigorúbb diétával sanyargatta magát. Húst csak vendégségben evett, egyébként tejtermékeken élt. 23 Naplójegyzeteiből kiderül, hogy a problémák, amelyekkel Priessnizhez fordult, ott tartózkodása alatt is folyamatosan gyötörték, fejfájásról és szemének elhomá­lyosodásáról gyakran panaszkodott, isiász kínozta, lába, térde, háta fájt, aranyere kiújult. Július l-jén pedig az egyik legtipikusabb, fürdőn beszerezhető nyavalyá­ról, a nemi betegségről tesz említést. „A kellemes napok rám nézve nagyon borul­takká váltak. Bizonyos égés és viszketés, melyet már csütörtök óta érzek, igen szomorú felfedezésre késztet. Új-e, vagy régi feltűnése? Nem tudom, mindeneset­re gonosz vendég." 24 Egy hétig hagyja kétségben az embert, vajon nem az ülő- és kádfürdők használata során kapta-e meg a kórt, de aztán július 7-én csak bevallja „kitudám, hogy bajomat itt a háznál M.-től kaptam." 25 A szűkszavú naplóbejegy­zésekből ugyan nem derül ki, hogy milyen sikerrel használja a kúrát, egy 1839. július 22-én megfogalmazott kérvényből azonban igen. Ebben egészségi állapotá­nak javulására hivatkozva gyógykezelése meghosszabbítását kéri az illetékes hivatali szervektől. „Az itteni gyógymódnak orvosoltatásom első hetében már tetemes hasznát tapasztaltam. Kínos fájdalmaim, melyek már több évek óta kín­zottak, s szemem baja és veszélye enyhülni kezdtek, és teljes reményem lehet azoktól megszabadulni. Vesebeli betegségem és azáltal okozta görcsös szenvedé­sem nem különben enyészni kezdtek, szemem nem csak hogy ittlétem óta rosz­lelőssé Wesselényi látáscsökkenéséért. (MlSKOLCZY, 1976. 53.) Magyary-Kossa Gyula, aki Wesselé­nyi naplója és levelezése alapján először igyekezett a báró megvakulásának okára fényt deríteni, 1926-ban az Orvosi Hetilapban publikálta tanulmányát, amelyben Grósz Emil és Sarbó Artúr sze­mészorvosokkal együtt úgy látja, hogy Wesselényi vakságát tabeses eredetű atrophia nervi optici (va­gyis a szifiliszes megbetegedés harmadik stádiumaként fellépő szemidegsorvadás) okozta. (MA­GYARY-KOSSA, 1929. 146.) Bíró Imre számba véve az összes kórlehetőséget, szintén úgy véli, hogy a leginkább a tabeses eredetű nervi optici a magyarázata a báró vakságának. „Ha hypophysis tumora lett volna, akkor egyetlen még valamit látó szemével nem lett volna képes vadászni 1843-ban"­jegyzi meg, és támasztja ezzel alá lueses fertőzéssel érvelését. (BÍRÓ,1976. 66) 22 Összefoglalja TRÓCSÁNYI, 1960. 799. » TRÓCSÁNYI, 1965. 449. » WESSELÉNYI, 1814.1839. július 1. 25 WESSELÉNYI, 1814.1839. július 7. 169

Next

/
Oldalképek
Tartalom