Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Csoma Borbála: Wesselényi Miklós levél- és naplórészletei a gräfenbergi gyógykúráról / 165–187. o.

Források szabbul nincs - mi a bajnak oly gyorsan növekvő állapotját tekintvén már magában véve javulás, hanem lassan ugyan, de valóban javul. Ezen nagy javulás boldogító útjáról, melyen a megvakulás borzasztó kilátása helyett a meggyógyulás bizonyos reménye mosolyog élőmbe, vissza ne taszíttassak - ez mostani könyörgésem czélja és tárgya. Vissza a szerencsétlenség legnagyobbjába taszíttatnék pedig, ha e gyógyításomra kegyesen megadott holnapok lefolytával innen el viszontagságba vitetnék, mert ezen igen hasznos, de különben hosszas gyógymód éppen szembajomra (használ)/' - írja, és hozzáteszi, Priessnitz is csak úgy ígér eredményt, ha folytatja a megkezdett kúrát.

26 Az idézett levélből kitűnik, hogy a báró ekkor még hitt a teljes gyógyulásban. Priessnitz szuggesztív lénye őrá is hatott, és talán a találkozás a fürdő sokszínű vendégseregével, külföldi arisztokratákkal, elvbarátaival, a kapcsolat Európa homeopata krémjével is arra ösztönözte, hogy a gyógykúra meghosszabbításáért folyamodjon. Wesselényinek ez a legdinamikusabb időszaka a fürdőn. Megérkezése után azonnal beleveti magát a társasági életbe, lendületes, magával ragadó egyéniségével gyorsan a társaság központja lesz, megszervezi a Casino Egyletet, gyűjti a pénzt az oroszlános emlékműre, kiépíti, lócás állomásokkal teszi kényelmesebbé a Wesselényi sétányt, közkertet alakíttat ki kis csobogóval, uszodát építtet, és vívótermet rendez be, tehát igyekszik máris otthonosabbá tenni a fürdőt és környékét. 1840 februárjától szeptemberéig a freiwaldaui vízvezeték kiépítését, és három ivókút felállítását szervezi és valósítja meg, októberben pedig ünnepélyesen leleplezik a magyar emlékművet, amely később olyan népszerűvé válik, hogy a fürdő szimbóluma lesz. A szép sikerekkel és eredményekkel párhuzamosan azonban már ekkor felfeltűnik naplójában a gondolat, hogy ő, a polgári halott, a száműzött, már csak mint emlékkép létezik honfitársai között, ki van vetve „tevési köréből," és a „cselekvő munkásságtól lelki és testi akadályok zárják el/'

27 A fentiek alapján ez első pillanatra talán túlzásnak tűnik, hiszen amit a báró egymaga véghezvitt ez alatt a két év alatt Gráfenbergben és Freiwaldauban, arra egy egész város nem volt képes hosszú évtizedekig. Mégis meg kell értenünk, hogy a közszerepléshez, politizáláshoz szokott Wesselényi számára a fürdőépítés csak kényszerpálya, pótcselekvés lehetett. 1841 januárjától Wesselényi levélmásolati könyvet kezd vezetni, talán így próbálta meg jobban beosztani azt az egyre csökkenő időt, amit ingadozó tisztaságú látása írásra engedett neki. Ettől az évtől kezdve egyre komolyabb betegségek teszik próbára szervezetét, régi nyavalyái pedig felerősödnek. Lábán orbáncos foltok jelennek meg, majd jobb lábán egy seb keletkezik, amely évekig nem gyógyul be, bal térde bedagad, és hónapokig rá sem tud állni, keresztcsontja, háta, mellkasa fáj, vesebaj kínozza, aranyere ismét kiújul, fejfájása néha elviselhetetlen, de mindez nem érdekli, szeme miatt aggódik, ugyanis bal szeme után jobb szeme is egyre rosszabb állapotban van. Mivel rettegett a vakságtól, egyre inkább magába fordult, kezdte elveszteni a kúrába vetett hitét, egyre kilátástalanabbnak tartotta állapotának javulását. Ezt a folyamatot, a vakság, a nyomorultság elleni 26 WESSELÉNYI, 1814.1839. július 22. 27 WESSELÉNYI, 1814.1839. május 11. 170