Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Katona Csaba: Adatok Békés megye 18. század eleji jobbágymigrációjához: különös tekintettel Békéscsabára / 133–164. o.

KATONA CSABA ADATOK BÉKÉS MEGYE 18. SZÁZAD ELEJI JOBBÁGYMIGRÁCIÓJÁHOZ (Különös tekintettel Békéscsabára) Csaba Katona's writing abound with statistical charts analyzes the migration of the villains in the beginning of the 18

th century. The Hungárián historical literature has already given a detailed description of that deciding factor of Hungárián social history: the dynamic migration of villains (i.e. migratio colonorum) orientated to the empty territories of the Hungárián Great Plain retaken from the Ottoman Empire, which activated mainly the population of upland counties. Shortly, it became obvious that a significant part of the people newly moved in did not want to settle down in Békés County for good. A lot of them went back to their originál dwelling-place, or they moved on toward other prosperous territories of the Hungárián Great Plain. Soon after the first waves of moving in, at the end of the 1710s and at the beginning of the 1720s, escape of villains was a frequent occurrence. The rate of fluctuation was particularly high in Békéscsaba from where, according to a census of 1725, exactly 50% of the migrants moved on in contrast with the 26.32% average rate of migration in the county. „Principis Eugenii capta est virtute Temesch arx, / Qua victor Turcos compulit ireforas. / Ac iam tum currus csabenses suppeditabant, / Queis opus in hello forsitan hocce fűit."

1 Ezeket a kissé döcögős latin sorokat Markovicz Mátyás, az 1722-ben újratelepített Szarvas tudós evangélikus lelkésze (későbbi hivatali utódjának, ifjabb Tessedik Sámuelnek az apósa

2

) vetette papírra, megemlékezve a Savoyai Jenő herceg vezetésével Temesvár ostrománál kivívott diadalról, amely az Oszmán Birodalom - az 1718-ban megkötött pozsareváci békével végleg lezárt - temesközi, és így magyarországi uralmának végét jelentette. A Markovicz által leírtak azonban e dolgozatban más szempontból érdekesek: e szerint az akkor még éppen csak újraéledő Békéscsaba lakosai szekerekkel segítették Temesvár ostromlóit. Ez csak úgy fordulhatott elő, hogy a település lakosainak száma rohamosan növekedett már „újraéledésének" első éveiben. A források alapján nem kétséges, hogy ez így volt, hiszen Csabára - számos más településhez hasonlóan - az ország más vidékeiről érkező jobbágyokkal telepítették be nagy számban. A magyar történeti szakirodalom már bőségesen és igen részletesen foglalkozott a 18. századi magyar társadalomtörténet egyik meghatározó tényezőjével, az Oszmán Birodalomtól visszafoglalt, elnéptelenedett alföldi régiót

3 célzó erőteljes jobbágyvándorlással (migratio colonorum), amely először főleg a túlnépesedett felföldi megyék lakosságát hozta mozgásba.

4 Ismert, hogy a jobbágyságnak ezt a nagyarányú vándormozgalmát, egyaránt erősítették az alföldi megyékben nagy kiterjedésű uradalmakat megszerző új birtokosok által szervezett telepítési akciók, valamint a kedvezőbb lehetőségek vonzereje által gerjesztett szökések. 1 „Jenő herceg vitézsége révén elfoglalták Temes várát, / ezáltal a győztes kivonulni kényszerítette a törököket. / És már akkor csabai szekerek álltak rendelkezésére / azoknak, kiknek netán erre volt szükségük a háborúban." HAAN, 1991.192. 2 PENY1GEY, 1980. 48. 3 GERELYES, 2000. 27-32. 4 Alapos összefoglalása a témának: FÜGEDI, 1976., illetve R. VÁRKONYI, 1970. Az oszmán hódítás magyarországi következményeire nézve összefoglalóan: RÁCZ, 1995., a migráció témájára különösen: 175-184.