Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Katona Csaba: Adatok Békés megye 18. század eleji jobbágymigrációjához: különös tekintettel Békéscsabára / 133–164. o.

Közlemények A 18. század elején az Alföld egyik legeinéptelenedettebb vármegyéje

5 Békés volt,

6 amely ráadásul a Rákóczi-szabadságharc idején a török uralom után Gyulán maradt rácok (szerbek) dúlását is erősen megszenvedte.

7 Az újjászervezett vármegye első főispánja, Löwenburg János Jakab

8 által elnyert kétegyházi-vári, valamint a Száraz György hétszemélynök (septemvir) birtokába került szentandrási uradalmak kivételével

9 Békés vármegye a Rákóczi-szabadságharcot követően egyetlen birtokos, Harruckern (Harrucker) János György

10 (1729-től báró, Löwenburg 1732. évi halála után pedig a vármegye főispánja) kezére került a hatalmas kiterjedésű gyulai uradalom megszerzésével. Harruckern, felmérve, hogy a gyér népesség ereje nem képes kiaknázni a terjedelmes uradalom alapvetően kedvező gazdasági adottságait, maga is telepítési akcióba kezdett,

11 különféle kedvezményeket (föld, néhány éves adómentesség, felekezeti szabadság) ígérve a birtokán letelepedőknek. így népesedett be újra Csaba,

12 zömmel az evangélikus szlovákság

13 soraiból kikerülő népesség révén, akik főleg Nógrád, Hont, Gömör és Pest vármegyékből érkeztek.

14 Az uradalom többi településére jórészt az ország más vidékeiről érkeztek az új lakosok, de később 1722-ben Szarvasra, 1723-ban Mezőberénybe is főleg szlovákok települtek be.

15 Ugyanígy folytak a szervezett telepítések a megyének azon a részén is, amelyek nem Harruckern terjedelmes gyulai uradalmához tartoztak, hiszen - a birtokos személyétől függetlenül - a felmerülő problémák egész Békés vármegyében ugyanolyan súllyal jelentkeztek, így például Szentandráson is: „Anno 1719, 20, 21 az egész Békés Vármegye impopulálódni kezdődött, [...] és ugyanakkor impopulálódott Méltóságos Personális B[áró]. Száraz György ő Nagysága Földesurasága alatt, ezen Sz[ent] Andrási puszta is T[ekintetes] N[emes] Bihar Vármegyéből, Kábáról jővén legelőször is a Református lakosok."

16 Szentandrás Kábáról áttelepülő református lakosainak esete is kiválóan példázza, hogy mekkora vonzerőt gyakorolt a felekezeti szabadság a protestáns vallások hívei közé tartozó jobbágyságra. 5 „Ismereteink szerint az Alföldön legtöbb csapás három tiszántúli megyére, Békésre, Csanádra és Csongrádra zúdult. E három megyében a 16. század derekán 188 helységet számoltak össze, 1720-ban azonban már csak 23-ról tudósítottak, s e század végére is csak 38-ra növekedett a számuk. A települések pusztulási aránya itt is 87,8 %-os volt, de az újra telep ülések után is 79,8%-os a helységek számának apadása." RÁCZ, 1995.178. 6 A megye újjászervezésére nézve összefoglalóan legújabban: HÉJJÁ, 2002.18-23. 7 IMPLOM, 1971. 14. 8 Löwenburg személyére nézve újabban: HÉJJÁ, 2002.143-145. 9 IMPLOM, 1971. 40. ,u Harruckern személyére nézve legújabban: HÉJJÁ, 2002. 100-102. A Harruckern családra nézve: ÉBLE, 1895. 1

1 Erre nézve bővebben: KISMARJAI-KONRÁD, 1935. 12 Csaba újratelepítésére nézve: FÜGEDI, 1969. 56-65.; SONKOLY, 1970. 37-56. A legfrissebb és legteljesebb, részletes levéltári kutatásokra épülő, alapvető munka: MOLNÁR, 1991. 385-560. 13 A békéscsabai evangélikus felekezetre vonatkozóan legújabban: KOVÁCS, 1998. 221-253. 14 MOLNÁR, 1991. 439. 15 A letelepedési szerződés magyar fordítását közli: PALOV, 1992. 6. 16 A békésszentandrási református egyházi elöljárók levele Rudnyánszky József báróhoz. Közli: GOMBOS, 1986. 221. 134