Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Horn Ede számvetéseiből, 1850–1851 / 105–131. o.

Miskolczy Ambrus: Horn Ede számvetéseiből 1850-1851 amelynek a nemzeti öntudata és önállóság iránti vágya már rég oly erősen kialakult, jószántából sohasem olvadna fel a magyar államban, vagy nem hagyná magát »melléktartomány« sorba kényszeríteni. Olyan magyar birodalom, amilyen a régi magyar királyok alatt állt fenn, csak a nemzetiségek elleni kíméletlen terrorizmussal lehetett volna fenntartható, vagy belső meghasonlások és viszályok következtében újra szét kellett volna esnie. Ilyen feltételek között Magyarországon csak föderatív köztársaság felállítása lett volna lehetséges, amelyet azonban nem magyar földön kellett volna kiharcolni, hanem ehhez Európa egy részének fordulata, diadalmas világforradalom kellett volna." Horn Ede ezzel az általa felidézett ellenvéleménnyel csak annyiban vitatkozott amennyiben a következő érvet megalapozottabbnak tartotta: „Sokkal közelebb jár az igazsághoz azoknak a megfontolása, akik a Függetlenségi Nyilatkozatot azért tartották károsnak, mert megzavarta a pártok addigi egyetértését, és magában az országban elégedetlenséget, meghasonlást és izgatottságot váltott ki. Addig valamennyi párt elszántan küzdött, a forradalmat a maga energiájával és erejével szolgálta, mert abba a reménybe ringatta magát, hogy a teljes győzelmet majd a saját céljainak megfelelően használja ki." A szélső jobb - jelezte Horn Ede - autonómiáért és nem függetlenségért harcolt; még kevésbé elégedett a radikális és kozmopolita párt, mert az államforma kérdése nyitott maradt. A politikai spekulációk fékezték a hadi lelkesedést, márpedig: „A magyarok bevonulása Ausztriába nemcsak a magyar ügyben, hanem Összausztria és talán még Európa viszonyaiban is új, kiszámíthatatlan fordulatot hozott volna."

69 Ennek elmaradásáért a katonai vezetést, éspedig Görgeyt okolta Horn Ede, és nem csak ő. Görgey a forradalmi Európa bűnbakja lett. Áruló már az árulás előtt. Az árulás mítosza gyógyír arra, hogy a Gondviselés, a Történelem oly sokat ígérő kinyilatkoztatást tett. Szörnyű démonra volt szüksége, emberfölötti gonoszságra, hogy meg tudja magyarázni az isteni akarat kudarcát. Nagyszabású egyéniséget kellett feláldozni, és Görgey ideális áldozat volt, a forradalmi mámorral szembeni kételye is kijelölte erre. Teljesítménye alapján várták tőle a lehetetlent. A forradalom politikusai pedig az árulás mítoszával nem tettek mást, mint hihetővé tették a hihetetlent. Ha nem ezt teszik, nekik is éppen úgy vissza kellett volna vonulniuk, amint áldozatuk tette. De hát azért voltak a forradalom politikusai, hogy tovább folytassák harcukat: a nemzet harcát. Horn Ede is ezt tette a maga eszközeivel, amikor az önkényuralom napi politikájáról tudósított. Az önkényuralom kritikusa Horn Ede, bár önéletrajzában nem említette, más források - elsősorban Kertbeny Károly és aztán követői - szerint kisebb tudósításokat is írt a híres lipcsei folyóiratba, a Die Grenzbotenbe,

70 amely már korábban is sokat foglalkozott Magyarországgal, méghozzá olyan ismert írók, mint Leopold Kompért és Dux Adolf tájé69 [HORN:] Die ungarische Revolutíon im Jahre 1848. Die Gegenwart, 1850. V. 425-426. 70 KERTBENY, 74. 125