Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Horn Ede számvetéseiből, 1850–1851 / 105–131. o.

Közlemények a középkori zsidóüldözések legszégyenteljesebb jeleneteihez vezetett. Miközben [március 20-án] az országgyűlés a pozsonyi Dómban ünnepi Te Deumot tartott a »dicsőséges márciusi vívmányokéért, néhány lépésre ugyanabban az órában, a Várhegyen [ez Pozsony zsidó negyede, ill. gettója] raboltak, fosztogattak és gyil­koltak."^ Azt, ahogy a demokratikus átalakulás másik arca is előbukkant, így mutatta be, amikor jelezte a Pesten berendezkedő magyar kormány előtt feltornyosuló nehézségeket: „Az alsóbb politikai osztályoknak, amelyek minden politikai mű­veltséget nélkülöztek, a hirtelen átmenet a március előtti jogtalanságból a március utáni szabadságba egy kicsit túl gyorsan jött; minden néposztály, anélkül hogy közjóról és a magasabb országos érdekekről helyes fogalmai lettek volna, csak önös érdekeinek megfelelően fogta fel a szabadságot. Április és május folyamán Kassán, Eperjesen, Vágújhelyt, Szereden, Nádason és máshelyt olyan középkori jelenetekre került sor, mint korábban Pozsonyban; és április 19-én még Pesten is hasonló fejlemények következtek be a kormány szeme láttára. A nyárspolgárság éppen oly kevéssé akart tudni az iparszabadságról, mint az egyenjogúságról, inkább arra akarta használni az új szabadságot, hogy a régi céhes megkötéseket jobban megszilárdítsa. Egyrészt a céhek, másrészt a munkások a legjogtalanabb követelésekkel folytonosan ostromolták a kormányt. A paraszt, akit felszabadítot­tak a dézsma és a robot alól, ezzel egyáltalán nem akarta beérni, a »szabadság« nevében kárpótlást követelt eddigi szolgáltatásaiért, mivel most úgy látszott, hogy ezeket jogtalanul csikarták ki. Sokhelyt, különösképpen az északi megyék­ben szégyenteljes lázongással fordultak a földesurak ellen, amennyiben a parasz­tok azok erdeit, szőlleit és szántóit hatalmukba kerítették, és a termést maguk között felosztották. A kormány hiányával volt a szükséges szerveknek, hogy ren­deleteinek érvényt szerezzen, a nyugalmat és a rendet mindenütt fenn tudja tar­tani. Az adminisztrátorokat leváltották, de helyüket még nem töltötték be. Az eddigi megyei szervezetet, amely a nemesi privilégiumokra épült, már nem lehe­tett fenntartani; az új szervezéssel csak lassan haladtak, mert a kormány maga sem döntötte el, hogy a régi municipiális alkotmányt erősítse, vagy, mivel a fele­lős kormányzattal nehezen összebékíthető, a centralizációt vezesse be." 63 Érdekes, hogy a zsidók jogi helyzetéről nem írt bővebben ebben a munkájá­ban. Hallgatásának oka nem a felejtés, hanem annak tudata, hogyha győz a sza­badság ügye, akkor a zsidók egyenjogúsítása is bekövetkezik. Viszont alighanem érezte, hogyha most a magyar liberálisokat bírálja, de egyúttal mentegeti is - miként a zsidókról szóló írásában tette -, akkor az olvasó figyelmét eltereli az események fő vonaláról. Elképzelhető, hogy Batthyány alakját is másképpen ítélte meg. Ebben talán szerepet játszott - a még Pozsonyból ismert - Neustadt Adolf ugyancsak 1850-ben Lipcsében kiadott Egy honvéd feljegyzései című könyvének érdekes Batthyány-esszéje. A kötetben nyomon követhető, amint a féktelen arisz­tokrata ifjú kiművelte önmagát, és jellemének, tehetségének köszönhetően arisz­62 [HORN:] Die ungarische Revolution im Jahre 1848. Die Gegemvart, 1850. V. 221. 63 [HORN:] Die ungarische Revolution im Jahre 1848. Die Gegemvart, 1850. V. 226. 122

Next

/
Oldalképek
Tartalom