Levéltári Közlemények, 76. (2005)

Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Horn Ede számvetéseiből, 1850–1851 / 105–131. o.

Miskolczy Ambrus: Horn Ede számvetéseiből 1850-1851 tokratává emelkedett, „a szó legmagasabb értelmében, miközben liberális volt és minden előítélettől mentes. Vallásos volt, anélkül hogy valamely vallási formához kötődött volna, katolikusnak született, de csak akkor ment el a templomba, amikor államférfiúként meg kellett jelennie. Szabad szellem volt, de nem ateista, a természet csodálatában imádta a Legfelsőbb Lényt."

64 Ez a Batthyány - látni fogjuk miért - állhatott a legközelebb Horn Ede szívéhez, aki alighanem azt is érezte, hogy holtakról vagy jót, vagy semmit, mert ha a nagy halott: a szabad Magyarország feltámad, akkor az 1849-i emancipációhoz hű marad. Igaz, az emancipáció ügyét Horn most véglegesnek tekintette, és az osztrák oktrojált alkotmányról sem akart ebben a cikksorozatban jót mondani. Egyébként rövid ideig - tévesen - azt hitte, hogy az oktrojált alkotmány egyértelműen emancipálta a magyarországi zsidókat. Akadnak ma is történészek, akik szerint az oktrojált alkotmány kimondta volna a zsidóemancipációt. Közülük a legjelentősebb történetíró Marczali Henrik volt. Ferenc Józsefről készülő monográfiájában, annak A zsidó kérdés című fejezetében a következőket vetette papírra: „Kitört a háború hazánk és Ausztria közt, Schwarzenberg herceg, ki Ferenc József fiatalsága miatt - még nem volt 19 éves szinte teljes hatalommal kormányzott, az egységes és oszthatatlan Ausztria részére szabadelvű, alkotmányos intézményeket akart behozni, teljes tudatában annak, hogy ezek a monarchia akkori állapotában csak igen rövid életűek lesznek. így jöttek létre az osztrák alaptörvények. Ezeknek második pontja szerint »minden osztrák állampolgár teljes vallási és lelkiismereti szabadságot élvez. A polgári és politikai jogok teljes gyakorlása a hitvallástól független. A hitvallás nem válhatik az állampolgári kötelességek hátrányára.« Ez az amerikai formula volt, amelyet elfogadtak. A zsidók eszerint teljesen egyenjogúak. Ezt aztán a zsidók ellen elkövetkező zavargások miatt úgy módosították, hogy a polgári és politikai jogok és kötelességek élvezetének módját a törvényhozás - tehát nem az alkotmány állapítja meg. A kormány ugyanis nagyon tartott attól, hogy azok a tartományok, amelyekben eddig a zsidóknak nem volt engedélyezett a letelepedés, erős kihágásokra ragadtatják magukat." A döntés e fontos kérdésben Bach belügyminisztertől függött. Bach szerint: „politika és jog, meggyőződésem szerint annál inkább szól egyenjogúságuk mellett, mert annak végrehajtása máris útban volt, és a zsidók már eddig is voltak a Reichsratban. Ha a zsidókkal úgy bánnak, mint páriákkal, igen veszedelmes fajta emberekkel van dolgunk. Nagy a szavuk a népgyűlésekben, a sajtóban és sok pénzzel rendelkeznek. Csak egy korlátozást óhajt, ha ezt magasabb politikai szempontok követelik, azt, hogy a zsidók ne szerezhessenek földbirtokot az oly tartományokban, hol eddig nem fogadtak be zsidót. Elvben tehát el kell fogadni az egyenjogúsítást. így történt, hogy Ausztria hamarabb mondta ki az emancipációt, mint Magyarország (1849. márciusában)."

65 " [NEUSTADT], 1850.31-32. <s MARCZALI, 1986.39. 123