Levéltári Közlemények, 76. (2005)
Levéltári Közlemények, 76. (2005) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Miskolczy Ambrus: Horn Ede számvetéseiből, 1850–1851 / 105–131. o.
Miskolczy Ambrus: Horn Ede számvetéseiből 1850-1851 az állampolgári egyenlőség elvét és bevezette a parlamentarizmust is. Ugyanakkor az is nyilvánvaló, hogy a törvényhozó hatalom korántsem gyakorolhatott olyan ellenőrző szerepet, mint azt a modern alkotmányosság elve megkövetelte volna. A konfliktus elkerülhetetlen volt. A kormányzat zöme az alkotmányban foglalt szép eszméket - mint a nemzetiségek egyenjogúsága - nem is tekintette másnak, csak politikai eszköznek. Az új oktrojált alkotmány azonban nem lépett életbe, mert az uralkodó két év múlva felfüggesztette. A nemzetiségi egyenjogúság fogalma mégis hosszú életűnek bizonyult, és miután a kiegyezéssel Ausztria is alkotmányos jogállammá vált, alapja lett kisebb-nagyobb konfliktusok áthidalásának is. 5 Horn Ede műve harcias írás. Elsősorban a magyar ókonzervatív publicisztikát és politikát támadta, amely az 1848 előtti állapotok visszaállítása mellett kardoskodott. 6 Horn szerint azonban éppen az 1848 előtti birodalmi struktúra, a Birodalom két fő része - az örökös tartományok és a magyar korona országai - közötti felemás kapcsolat volt minden rossz oka; az élet működését bénító kölcsönös bizalmatlanság forrása. A felemás helyzet Horn Ede kulcsfogalma, és ebből következően Magyarország a Birodalom többi részét külföldnek tekintette, saját uralkodóját idegennek. Emiatt az ország vagy nyíltan harcolt uralkodója ellen, vagy „fegyveres békében" élt. A szerző bármennyire is elmarasztalta a régi magyar alkotmányt, hiszen ezt követelte tőle ókonzervatív-ellenessége, mégis elismerte annak értékeit, és még inkább a magyar liberálisokét, amikor az új világ lehetséges harmóniáját próbálta felvázolni, hol a magyar, hol az osztrák olvasót meggyőzni. „Mert ha a történelem parancsát követjük, mely elrendeli, hogy adjuk fel az állami önállóság régi álmait és a valósággal a maga igazi alakjában vessünk számot, azaz: tekintsük országunkat Összausztria egyik részének, akkor arra kell törekednünk, hogy az osztrák tartományokkal kötött új kapcsolat egyre szorosabb és belsőbb legyen, és mindazon az anyagi előnyökben részesüljünk, amelyekben Ausztria velünk szemben fölényben van, ugyanakkor terjesszük ki Ausztriára azokat a politikai előnyöket, amelyek vonatkozásában mi vagyunk fölényben." 7 A politikai előnyök alatt Horn Ede a magyar liberális politikai kultúrát értette. A régi magyar intézményrendszert két okból is élesen támadta. Egyrészt azért, mert az ókonzervatívok azt szerették volna visszaállítani, a megyei önállóságról beszélve, holott az 1840-es években korlátozták a megyék autonómiáját, amikor a felső parancsokat kivitelező adminisztrátorokat állítottak a megyék élére. Másrészt - és ez az alapvető fontosságú mozzanat - Horn Ede elvetette a régi alkotmányt, és támadta az egész megyerendszert. Ugyanakkor elismerte, hogy a megye a politikai kultúra iskolája volt, „csodálatos megtartó erő" rejlett benne, neki köszönhető a magyar nyelv fenntartása. 8 Viszont a korszerű államrendszerrel összeférhetetlen anakronizmus az, hogy a megye törvényerejű rendeleteket adhat ki, az alkotmányosság őreként lép fel, követutasítással látja el diétái követeit. Vés STOURZ,1985. 6 BERZEVICZY, 1922. 204-211. 7 HORN, 1850b 8. » HORN, 1850b 44-46. 107