Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Maurice Couve de Murville francia külügyminiszter magyarországi tárgyalásai) 1966. július 28.-júlis 30.) (Magyarország helye és szerepe a francia nyitási politikában, 1966-ban) / 75–92. o.
GARADNAI ZOLTÁN MAURICE COUVE DE MURVILLE FRANCIA KÜLÜGYMINISZTER MAGYARORSZÁGI TÁRGYALÁSAI (1966. JÚLIUS 28.-JÚLIUS 30.)* (Magyarország helye és a külügyminiszter kelet-európai látogatássorozatának szerepe a francia nyitási politikában, 1966-ban) FRENCH MINISTER OF FOREIGN AFFAIRES, MAURICE COUVE DE MURVILLE'S NEGOTIATIONS IN HUNGARY (1966). According to the author of the study the French minister of foreign affairs' visit to Hungary was a part of the French opening policy. The opinion of the French diplomacy on Hungary did not change substantially until 1966, since 1965 as the assumptions on the independency of Hungárián foreign policy were not realistic. From a French point of view Hungárián policy was special because inner public order was exceedingly important for the Kadarian leadership. French politics did not change its approach dramatically in 1966 but due to Kadar's personality and policy France's judgeinent of the country became more fair. Exploitation of possibilities derived from it was impeded by differences between the two political systems, traditional difficulties between them and the fact that they did not manage to come to an agreement on economic contacts. Bevezető Általánosan elfogadott köztörténeti ténynek számít, hogy a kádári külpolitika mozgástere és lehetőségei korlátozottak voltak, és az 1956 utáni nemzetközi elszigeteltségből csak egy fokozatosan megvalósuló diplomáciai kapcsolatépítéssel lehetett megtalálni a kivezető utat. A korszak vezető európai hatalmának számító Franciaország külpolitikája kedvezett a magyar érdekek megvalósításának, és a Kádár-rendszer vezetői számára jó lehetőségeket adott a nemzetközi konszolidáció kiteljesítésére. Ugyanakkor, mivel a rendszer külső és belső konszolidációja szorosan egymáshoz kapcsolódott, a magyar vezetés számára belpolitikai célok megvalósítása miatt sem volt mellékes a „francia kapcsolat" alakulása. 1963 után erre a magyar nyitottságra nagyobb francia fogadó készség volt a válasz, és ez a kétoldalú kapcsolatok fokozatos fejlődését eredményezte. A kétoldalú kapcsolatépítés kezdeti szakaszában értelemszerűen a legfelső, politikai-diplomáciai szint 1 kapott nagyobb jelentőséget, amelynek két legfontosabb lépését Péter János párizsi (1965), és Couve de Murville magyarországi (1966) útjai jelentették. Hangsúlyozni kell azonban, hogy Couve de Murville magyarországi viszontlátogatása a francia „keleti nyitási" politika újabb — rendkívül látványos és nagy nemzetközi publicitást kapott — fejezetének, a külügyminiszter kelet-európai látogatássorozatának a * A tanulmány a szerzőnek a Levéltúri Közlemények 74. (2003) 1-2. számában: Péter János külügyminiszter franciaországi útja (A De Gaulle-i Európa-politika magyarországi értelmezései) címmel írott dolgozatának a folytatása. 1 L. RENOUVlN, PIERRE et DUROSELLE, JEAN-BAPTISTE: Introduction a l'histoire des relations internationales. Paris, Armand Colin, 1991. 1-3.
