Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Garadnai Zoltán: Maurice Couve de Murville francia külügyminiszter magyarországi tárgyalásai) 1966. július 28.-júlis 30.) (Magyarország helye és szerepe a francia nyitási politikában, 1966-ban) / 75–92. o.

76 Közlemények részeként valósult meg, 2 miközben a franciák 1963-1966 között a Kádár-rendszert min­dinkább elfogadták, ami kedvezett a belső stabilizációnak. A két ország kapcsolatában újabb fejezetet nyitó francia külügyminiszteri utat a mindkét oldalon feltárt diplomáciai források felhasználásával kívánom bemutatni. Meg­vizsgálom azt is, hogy az 1965-ös magyar külügyminiszteri látogatás folytatásaként 1966-ra a francia politika mennyiben változtatta meg a Magyarországról kialakított ké­pét, és hogyan látták és értékelték a magyar kül- és belpolitika változásainak a sajátosságait, Kádár János személyét és konszolidációs politikájának eredményeit. Kelet-Európa jelentőségének növekedése (1965-1966) 1966-ban De Gaulle Szovjetunióbeli útja, illetve külügyminiszterének kelet-európai körutazása a francia külpolitika legnagyobb, nemzetközi visszhangot kapott eseménye volt. A korabeli sajtó szenzációt hangsúlyozó stílusa is erősítette, hogy a kortársak szemében a viszony a nyugati szövetségesi rendszerhez, az ezzel kapcsolatos konfliktusok nyilvánosságra kerülése, és a „keleti nyitási" politika kiteljesítésének a szándéka szorosan egymáshoz kapcsolódott. A színfalak mögött azonban a francia diplomácia sokkal óvatosabban tevé­kenykedett, és a „második vonalnak" számító kelet-közép-európai kisállamokba hivata­los látogatást tevő francia külügyminiszter útjai valójában a francia diplomácia azon szándékát mutatták, hogy a térség államaiban 1945 és 1966 között végbement változá­sokat, illetve az országok régi/új sajátosságait megismerjék. Couve de Murville kelet­közép-európai kisállamokba tett látogatásának fő célja a bilaterális kapcsolatépítés szándéka mellett a fennálló problémák megvitatása, a kelet-európai pártvezetők szemé­lyes megismerése, illetve a régió országainak újbóli „feltérképezése" voitz Diplomáciai értelemben a látogatások alapját az adta, hogy a franciák 1965 végére már normalizálták kapcsolataikat ezekkel az államokkal, és az őszinte továbblépés szándékát nyilatkoztatta ki De Gaulle is az 1965. december 31-én elmondott beszédében. 4 A kelet-közép-európai kisállamok irányába kifejtett általános francia politika megér­téséhez szolgál forrásul a francia és az amerikai külügyminiszter (Dean Rusk) között 1965. február 18-án lezajlott beszélgetés jegyzőkönyve. De Gaulle Szovjetunióba terve­zett látogatása kapcsán feltett amerikai kérdésre válaszolva Couve de Murville egyér­telművé tette, hogy a számukra a szovjet kapcsolatok az elsődlegesek, ugyanakkor a kelet-európai kisállamok között nem tesznek különbséget, és ha lehetőség nyílik rá, ak­kor mindegyikbe egyszerre mennek el. 5 Ugyancsak forrásként használható a francia külügyminiszter moszkvai tárgyalásainak (1965. október 28-november 2.) jegyző­könyve, ahol Brezsnyev kifejezetten arra biztatta Couve de Murville-t, hogy fejlesszék 2 Couve de Murville 1966. évi kelet-közép-európai látogatásainak történetét egy önálló tanulmány keretében kívánom elemezni. 3 VA'ÍSSE, MAURICE: La grandeur. Politique étrangére du général de Gaulle, 1958-1959. Paris, Fayard. 1998. 435-436. 4 SCHREIBER, THOMAS: Les actions de la Francé a l'Est ou Les absence de Marianne. Paris, L'Harmattan, 2000.98-100. 5 L. GARADNAl: Péter János külügyminiszter, i. m. 153.

Next

/
Oldalképek
Tartalom