Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Draskóczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai, 1529–1535: az erdélyi sóbányák sorsa a Szapolyai korszakban / 27–45. o.
40 Közlemények A sóbányák sorsa arra mutat, hogy felettük a kincstartó hatásköre kezdetben formális lehetett. Az erdélyi országgyűlés után tűnt fel a két új sókamaraispán, Telegdi Miklós és Sarlai Miklós. Működésükre a fennmaradt vízaknai és tordai számadásokból következtethetünk. A bányákat 1534. november 22-én vették át, és 1535. november 14ig igazgatták. A pénzügyekben szakembernek számító Sarlaival már találkoztunk. A főnemesi Telegdi családfán ebben az időben két Miklós nevű személyre akadunk. Egyikük, Telegdi Ferencnek volt a fia, és ő látszik a fiatalabbnak (Losonci Bánffy Borbálát vette nőül). 55 Sajnos csupán az életkora alapján véljük úgy, hogy a másik Miklós azonosítható a sókamaraispánnal. 0 Telegdi István országos kincstartó (II. Ulászló idején) és Bebek Katalin frigyéből született. Eme Miklós egyik leánytestvére, Katalin a már említett somlyai Báthori István vajda neje lett, míg a másik, Fruzsina a kivégzett Ártándy Pálhoz ment feleségül. A harmadik leány, Orsolya Losonci Bánffy Miklóssal házasodott össze. Maga Miklós ugyancsak főrangú családokba házasodott be. Előbb Losonczy Fruzsinát vette nőül, majd második neje Báthori Magdolna lett. A Telegdiek a Tiszántúl legjelentősebb birtokosai közé tartoztak. Miklós Hieronymus Laski címzetes erdélyi vajda alvajdája lett. 1531-ben ama 53 úr egyike, akik elfogadták Grittit az ország kormányzójának. Királyi tanácsos, csanádi ispán lett. 1534 tavaszán János király 2000 arany fejében 12 Bihar megyei birtokot adott neki. Midőn Balassa Imre és Maylád István erdélyi vajdák a király ellen fordultak, az uralkodó Török Bálinttal együtt őt küldte hozzájuk. 1541-ben csatlakozott az elégedetlen erdélyiek felkeléséhez. 1542-ben hunyhatott el, ugyanis feleségét már ez év novemberében özvegyként emlegették. 56 Annak ellenére, hogy Telegd és a családi birtokok java a váradi egyházmegyében feküdt (amelynek püspöke épp 1534 novemberében lett Fráter György), mindaz, amit Miklós úrról megtudtunk, valószínűsíti, hogy a két sókamaraispán nem a kincstartó alárendeltjeként igazgatta a sóbányákat. A főúrral szemben most is Sarlói képviselte a szakértelmet. 57 János király 1534. november 3-án Gyulafehérvárott kiadott oklevelében adósságai fejében Széket 10 ezer forintért Kendi Ferencnek zálogosította el. 1535. június 29-én 1986. 307., MAJLÁTHB.: i. m. 50.; BARTAG.: Ludovicus Gritti, i. m. 308., 314.; KUBINYI A.: A budai vár, i. m.95. Középkori leveleink (1541-ig). Szerk.: HEGEDŰS ATTILA-PAPP LAJOS. Bp., 1991. 484. ÖStA FHKA HKA Handschriften Nr. 373. fol. 32r, 37v., 42r.; Erdélyi Múzeum. Wesselényi család gőrcsöni lt. — MOL Mikrofilmtár 6929. tekercs 14/8.; MOL P 71 Csáky lt. Iura Telegdiana Fasc. 24. Nr. 2.; SCHULLER, F.: Urkundüche Beitrdge, i. m. 1894. 667-668., uo. 1898. 522, 539.; Verancsics Antal összes munkái 1. Pest, 1857. (Monumenta Hungáriáé Historica. 1/2.) 43., II. 71.(vö. Erdély története, i. m. I. 419420.); Magyar Sión, 4 (1866) 209.; Középkori leveleink, i. m. 484.; BUNYITAI VlNCE: Adatok a 16. század történetéhez. Történelmi Tár, 1887. 356-374., 476-494.; MAKAY DEZSŐ: A Csanád nemzetség— A Telegdy család. Turul, 13. (1895) 181., 183. Újabban: BLAZOVICH LÁSZLÓ-GÉCZI LAJOS: A Telegdiek pere 15681572. Szeged, 1995. 25-26.; MAJLÁTH B.: i. m. 85. Arra, hogy második feleségét Báthori Magdolnának hívták (és nem Margitnak) vö. Erdélyi Múzeum. Wesselényi cs. gőrcsöni lt. — MOL Mikrofilmtár, 6929 tekercs 14/8., illetve MOL E 185 Missiles. Thelegdi Miklósné. Mezötelegden a Szent Lélek oltár rektorságát látta el Ilosvay István (aki utóbb törvénygyűjteményt szerkesztett), akit jó kapcsolat fűzött a Telegdiekhez. Élete végén a váradi prépostságba emelkedett. LADÁNYI ERZSÉBET: Az Ilosvay kódex keletkezésének körülményei. Ünnepi tanulmányok Sinkovics István 70. születésnapjára. Szerk.: BERTÉNYI IVÁN. Bp., 1980. 169. 1534 és 1538 között Szapolyai jószerivel Váradon lakott. BARTA GÁBOR: Az erdélyi fejedelemség születése. Bp., 1979. 58.
