Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Draskóczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai, 1529–1535: az erdélyi sóbányák sorsa a Szapolyai korszakban / 27–45. o.
41 Draskőczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai 1529—1535 Tordán Fráter György kincstartói minőségében ismerte el az ügyletet. Beleegyezése tanúsította, hogy a barát ragaszkodott ahhoz, hogy elődei hivatali hatáskörének megfelelően a sókamarák hozzá tartozzanak. Eme királyi bevételfajtát ugyan kincstartóként felügyelte (vagy megpróbálta felügyelni), ám csupán 1535 novemberétől sikerült közvetlen ellenőrzése alá vonnia (amikor Telegdi és Sarlói megvált ettől a királyi jövedelemfajtától). 59 Ezt a véleményünket támasztja alá az a körülmény, hogy a fontos tisztséget a barát Orosztonyi Bálint váradi őrkanonokra bízta. Az 1535-1536. pénzügyi év után az 15361537., sőt valószínűsíthetően az 1537-38. esztendőben is ő töltötte be ezt a hivatalt. A Zala megyei eredetű Bálint mestert a váradi iskolamesterségből emelte Czibak Imre püspök a kanonokságra. 1529 októberében őt, és a másik frissen kinevezett váradi kanonokot, Ilosvay Istvánt küldte az egyházfő Aszalóra, a borkilenced behajtására. 1534 májusában Zalai Bálint néven többedmagával (pl. Ilosvay István váradi kanonok) a désiek ügyvédje lett. Az 1535. esztendő második felében lett őrkanonok (1536 januárjában bukkant fel ebben a méltóságában). Mivel már 1531-ben egyházában a dékáni tisztet látta el, pénzügyi ismereteit eme tisztsége révén gyarapíthatta. 60 Gritti halálával — a jelek szerint — új korszak kezdődött a nemesfémbányászat és a pénzverés történetében is. 1535. március 13-án a már hosszabb ideje Magyarországon tevékenykedő poznani (Posen) konzul és kereskedő, Friedrich Schmalz arról tudósította nürnbergi üzletfelét, hogy János király öt esztendőre neki adta Nagybányát és az erdélyi kamarát („dy goldtkamer yn gancz Sybenburgen"). Mint erdélyi kamaraispán (kamergraff yn Sybenburgen) írta alá levelét, épp a Gutin alatti bányavárosban. Schmalz a harmincas évek első feléből származó információink szerint marhával kereskedett, és Brandenburgi Györggyel üzletelt. ' 1535 februárjából és márciusából származó adataink szerint valóban ő viselte az erdélyi és nagybányai obrister Bergghaubtman (főbányagróf?) és kamaraispán címét. Mellette a freiburgi eredetű Niclas Pfundstain töltötte be a magyarországi és erdélyi országos főbányamesteri tisztséget. Mindkettőjük nevét megtaláljuk abban a bányarendtartásban, amit 1535. március 14-én a nagybányaiak és a felsőbányaiak kaptak az uralMOL F 4 Gyulafehérvári káptalan országos levéltára. Colos. Fasc. 4. Nr. 42., Uo. Cent. X. 43. (Itt köszönöm meg BAKÁCS BERNADETTÉ fölevéltárosnak a segítségét). János 1536. január 13-án újfent elzálogosította Széket a főnemesnek. ÖStA FHKA HKA Handschriften. Nr. 373. fol. 42 r. azt olvassuk, hogy 1535 novemberében adta át Telegdi és Sarlói a sókamarákat György barátnak. BUNYITAY VINCE: A váradi püspökség története alapításától a jelenkorig. I—III. Nagyvárad, 1883-1884. II. 178.; Egyháztörténeti emlékek, i. m. I. 488.; MOL P 676 Földváry lt. 1. cs. 132-133.; ÖStA FHKA HKA Handschriften Nr. 373. fol 31 r. stb.(1535 novemberében vette át hivatalát); MOL R 314 Városi Gyűjtemény. Dés város levéltára 1, 125. sz. (1537. május 29.); Urkunden-Regesten, i. m. I. 1351. sz. (1537. november 1); SCHULLER, F.: Regesten, i. m. 26. (1537. december 6.). A dékán feladatkörére: SOLYMOSI LÁSZLÓ: Az egri káptalan dékánválasztási statútumai a 15. századból. Levéltári Közlemények, 63. (1992). 1-2. sz. 143., 148— 149. PATAKI, IOSIF: Domeniul Hunedoara la ínceputul secolului ál 16-lea. Bucuresti, 1973. 280., 286-88. Schmalz 1530-ban vagy az 1531-ben bukkant fel Magyarországon. János király nagy becsben tartotta őt, jó viszonyt ápolt Laskival, Werbőczy vei. Állítólag ö vetette fel, hogy Oroszországba kéne sót exportálni. 1533ban kereskedőnek mondták.; PöLNrrz, G.: i. m. 236., 576.; Acta Tomiciana, 14., i. m. 487.; BALOGH BÉLAOSZÓCZKY KÁLMÁN: Bányászat és pénzverés a Gutin alatt. Miskolc-Rudabánya, 2001. 12-13. Az utóbbiak Schmalz nagybányai működésének a kezdetét 1530-ra teszik.
