Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - IRODALOM - Lázár Balázs: Hermann Róbert: Az 1848–49-es szabadságharc nagy csatái / 238–241. o.
238 Irodalom részt vevő soproni levéltáros neve nem Dominkovitsné Szakály Anita, hanem Dominkovitsné Szakács Anita. Ez a hiba annál is inkább fájdalmas, mert a mindenki által először szemügyre vett címnegyedben találkozhat vele az olvasó (ám az is tény, hogy a Szakács Anita által fordított tanulmányok végén neve helyesen olvasható). A fenti hibáktól függetlenül azonban annak, aki ezt a kiváló kötetet a magáénak mondhatja, méltó helyet kell készítenie számára a polcon, helyet hagyva a folytatásnak is. Ugyan Bariska István közel van a nyugdíjkorhatárhoz, hatvanévesen megszerezte Debrecenben a PhD-fokozatot, régtől fogva európai tudását ezáltal frissen az „eurokonform" formákhoz igazította. Nem hátra néz tehát, hanem előre. Ennek szellemében köszöntjük Kőszeg levéltárosát. Vagy ahogy Söptei Imre méltán írta: Kőszeg Levéltárosát. Katona Csaba HERMANN RÓBERT: AZ 1848-1849-ES SZABADSÁGHARC NAGY CSATÁI. Budapest, Zrínyi Kiadó. 2004. 408 p. Az 1990-es évek második felétől, majd még inkább az 1998-1999-es jubileumi évektől kezdve, sorra jelentek meg az 1848^49-es forradalomról és szabadságharcról készült különböző átfogó jellegű feldolgozások. Több szerző közös munkájában 1996-ban jelent meg az események kronológiája, majd Bona Gábor ismertette a szabadságharc katonai történetét. A jelen kötet szerzője 2001-ben mutatta be különböző szempontokból a szabadságharc hadtörténetét, az ország katonaföldrajzi helyzetétől kezdve a szembenálló felek haderején át, az események modern kutatásokon alapuló leírásáig és elemzéséig. Hermann Róbert legújabb munkája a szabadságharc tizenegy csatájának és huszonynyolc ütközetének leírását tartalmazza, a kellően szűkre szabott politikatörténeti áttekintés, továbbá — a szerző említett 200l-es összefoglalójára támaszkodó — a hadszínteret és a szemben álló erőket bemutató fejezetek mellett. A bevezető részekben tömören és pontosan mutatja be a csatákat és az ütközeteket megvívó seregeket, különös tekintettel a honvédsereg és a császári-királyi haderő tisztikarára és szervezetére. Mindezek előtt pedig röviden felvázolja a Habsburg Birodalom és Magyarország politikai, gazdasági és társadalmi helyzetét 1848-ban, majd végigköveti a politikai változásokat a Szemerekormányig. Érdekes ismereteket közöl a császári-királyi erők számos magyar származású tisztjéről, valamint a katonadinasztiák nemegyszer pusztán az alakulat iránti hűségből magyar oldalon maradó külföldi, vagy egyenesen osztrák származású fiaira vonatkozóan. Tisztázza a gyakran összemosott nemzetőri és önkéntes mozgó nemzetőri intézményt. Rövid fejezet foglalkozik — a szakirodalomban most először — a nemzetiségek fegyveres erőivel, amelyek az 1848-as nyári hadi események, illetve az erdélyi hadszíntér fontos szereplői voltak. A bevezető fejezetek elolvasása után az olvasónak mégis támadhat némi hiányérzete. Politikai, szervezeti, katonaföldrajzi szempontból bőséges ismereteket közöl a szerző, de nem ad választ arra a kérdésre, hogy a szemben álló hadseregek hogyan vívták meg harcukat? Mi volt a feladata a gyalogosnak, a lovas katonának és a tüzérnek a csatatéren?
