Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Draskóczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai, 1529–1535: az erdélyi sóbányák sorsa a Szapolyai korszakban / 27–45. o.

42 Közlemények kodótól. Schmalz és emberei technikai újításai révén átmenetileg valóban fellendült a nagybányai bányászat.

62 1535. július 28-án Jungh Albert és neje nagybányai házukat és egyéb itteni ingatlanaikat örök jogon Vilmos és Lajos bajor hercegeknek adták el. Ismeretes, hogy János király tárgyalt Vilmos bajor herceggel arról, hogy német bányászati szakembereket küld a magyar uralkodónak. A fejedelem bizonyos Georg Weinmeistert indította el Erdélybe, és a neki szóló 1536. évi levélből kiderül, hogy arra utasították, ha talál jó ezüstöt, úgy olyan dénárt kell készítenie, amelyből egy darab öt fekete fillérrel ér fel. János király utolsó dénárait, amelyeket hosszú szünet után 1537-ben és 1538-ban készítettek, a bajor szakember működéséhez kapcsolta a kutatás.

63 Fráter György (aki tehát csak fokozatosan vette át a királyi bevételeknek a kezelését) — elődeivel szemben — a királyság sikeresebb kincstartójának bizonyult. Az ő korszaka azonban már újabb tanulmány témáját képezheti.

64 Fenti áttekintésünk egyrészt arra mutat, hogy Erdély és Máramaros sóvidékét ugyanúgy külön igazgatták, mint a középkorban. Máramaros tulajdonképpen Nádasdy közvetlen befolyása alá került, míg Erdélyben többnyire a királyi kinevezési politika tudott érvényesülni. Tény, hogy többször olyanok irányították az erdélyi sókamarákat, akik már Mohács előtt megismerték a pénzügyigazgatásnak ezt a területét. Ez a körülmény jelzi, hogy a kortársak fontosnak tartották az ismereteket, a szakmai gyakorlatot. Másrészt azonban az sem rejthető véka alá, hogy a kinevezési politika során a hozzáértés csupán az egyik szempont volt. A megbízhatóság, a mindenkori politikai-hatalmi küzdelmek döntötték el, hogy Erdélyben ki került a szervezet élére. Ezzel a körülménnyel magyarázható, hogy találtunk olyan eseteket, amikor két személy töltötte be ezt a tisztséget. Az egyikük rendelkezett a szükséges helyismerettel, jártassággal (Podvinyai, Salgai), míg másikuk az uralkodó bizalmát élvezte. Az 1529-1535 közötti időszakban (Gritti embereit leszámítva)

65 ugyanis olyanokat találunk az erdélyi sóbányák élén, akikben János megbízott, és akiket a király ezzel a tisztséggel fizetett meg (vagy épp az állandó pénzzavarban lévő udvar adósságot próbált törleszteni). Az eljárás abból a szempontból előnyösnek látszott, hogy ezzel az uralkodó politikai mozgásterét tudta tágítani, és a kincstartó nélkül is tájékozódhatott a sókamarák helyzetéről. Ám az a körülmény, hogy a kamaraispánok gyakran cserélődtek, hiányzott a tartósan egységes '

2 ÖStA FHKA HKA Handschriften Nr. 374. 2. kötet 89r-103r.; PAULINYI OSZKÁR: Magyarország aranytermelése a 15. század végén és a 16. század derekán. A gróf Klebelsberg Kuno Magyar Történetkutató Intézet Évkönyve, 6. Szerk.: MlSKOLCZY GYULA. Bp., 1936. 69-70.; Az 1552. évi jelentés beszámol arról, hogy Schmalz Offenbányán új aknát vágatott. Itt két kohóval rendelkezett.(Uo. 74r-75r.). Az erdélyi és nagybányai bányászat (illetve pénzverés) egy kézben való egyesítésével már Gritti is kísérletezett (vö. Patavinus funkciója, illetve Dobó esetleges szerepe). i3 ÖStA FHKA HKA Handschriften. Nr. 374. 2. könyv. 204 v-205 v.; HUSZÁR L.: János király dénárai, i. m. 46-47.; POHL ARTHUR: Münzzeichen und Meisterzeichen auf ungarischen Münzen des Mittelalters 13001540. Graz-Bp., 1982. 144. tábla. A bajorok tehát nem 1536-ban (mint a kutatás vélte), hanem legalább egy esztendővel hamarabb beszálltak a bányaüzletbe. A magyarországi bányák iránt a bajor követ már korábban érdeklődött (SZAKÁLY R: i. m. 99.) 14 Tevékenységére HORVÁTH M: i. m. 27-32.; BARTA GÁBOR: Vajon kié az ország? Bp., 1988.; OBORNI TERÉZ: Fráter György kincstartósága Erdélyben. Híd a századok felett. Tanulmányok Katus László 70. születésnapjára. Szerk.: NAGY MARIANNA. Pécs, 1997.61-76. '

5 Úgy véljük, hogy Gritti megbízható embereinek a kinevezésekor sem hiányozhatott a királyi beleegyezés.