Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Jakó Zsigmond: Erdélyi forráskiadás az utóbbi félévszázadban / 3–12. o.

JAKO ZSIGMOND ERDÉLYI FORRÁSKIADÁS AZ UTÓBBI FÉLÉVSZÁZADBAN TRANSYLVANIAN SOURCE-PUBLICATION IN THE PÁST HALF CENTURY. On the territory of Románia — divided by the Carpathians — the available sources are different both qualitatively and quantitatively. Ali the documents concerning Transylvania prior to the 19th century are — one third each — in Hungárián, Germán and Latin, we can only rarely come across Románián texts. The study of sources of Hungárián and Germán scientifíc institutions, ceased by the dictatorship was not continued by Románián researchers. Since 1918 Hungárián research did not have a comprehensive plán on documenting the sources of the Transylvanian state, but since 1989 more and more young researchers — both Hungárián and Transylvanian — have undertaken to produce results. It is very pleasing that several Transylvanian archives and library collections publish their catalogue, so the valuable documents kept there become easy to research. The aim is to enable the Transylvanian researchers and those from the home country to do their productive job within a well-organised and healthy cooperation. Az erdélyi forráskiadás jelenlegi helyzetének ismertetésekor abból a tényből kell kiindulni, hogy a mai Románia területét a múltban — a Kárpátok vonulatát követve — két részre osztotta a latin és a cirill íráskultúra között húzódó határ. Ennek következtében a Kárpátokon belüli és kívüli országrészben mind mennyiségi, mind minőségi tekintetben egymástól gyökeresen eltérő forr ás viszonyok alakultak ki. Az sem hagyható figyelmen kívül, hogy a románok csak az 1860-as években tértek át a cirill betűs írásról a latin betűk használatára. Innen eredeztethetők azok a lényeges különbségek, amelyek az erdélyi forráskiadás jelenlegi helyzetét, belföldi értékelését és nehézségeit megkülönböztetik a közös forrásörökség magyarországi vagy akár szlovákiai hasznosításának módszereitől. Nem árt ismerni az erdélyi forráskutatás múltját sem, mert az előzményeknek mind a jelen, mind pedig a jövő alakításában komoly, sőt meghatározó a szerepe. A fejlődés korábbi állomásairól az érdeklődő az Erdélyi Okmánytár első kötetéből tájékozódhat.

1 A mai Romániának a forr ás viszonyai felől pedig Ioachim Cráciun kolozsvári és Damian P. Bogdán bukaresti professzor munkáiból szerezhet számszerű adatokat. Tőlük tudhatja meg, hogy Románia az 1800-at megelőző időkből összesen 467 elbeszélő forrással rendelkezik.

2 Ebből 54 Moldvára, 43 Havasalföldére, 370 pedig Erdélyre vonatkozik. Eme 370 erdélyi forrásból 155 magyar, 104 német, 90 latin, 16 román, 5 pedig egyéb nyelvű. Bogdán professzor becslése szerint Romániának a 19. század előtti időkből közel 600 szláv-román nyelvű, cirill betűs kézirata van. Ezekből majdnem 400 Moldvából, 150 Havasalföldéről, 20 pedig Erdélyből származik. Ugyanő a cirill írású oklevelek számát több mint 7000 darabra teszi és ebből kb. 4000 Moldvára, 3000 Havasalföldére, 11 pedig Erdélyre vonatkozik.

3 Az Erdélyre vonatkozó latin betűs oklevelek száma viszont a vajdaság idejéből (tehát 1541 végéig terjedő korszakból) 35-40 ezer darabra, a fejedelemség korából (1700-ig) újabb 150 ezer darabra, a 18. századi iratöröksége pedig talán Erdélyi Okmánytár. Oklevelek és más írásos emlékek Erdély történetéhez. I. 1023-1300. Bevezető tanulmánnyal és jegyzetekkel regesztákban közzéteszi: JAKÓ ZSIGMOND. Bp., 1997. (A Magyar Országos Levéltár kiadványai. II. Forráskiadványok, 26.) CRÁCIUN, IOACHIM: Repertoriul manuscriselor de cronici interné prívind istoria Romániei, sec. XV—XVIH. Cronicile Romániei I. Bucuresti, 1963. 3 BOGDÁN, DAMIAN P.: Din paleográfia slavc—romaná. Documente privind istoria Romániei. Introducere. Bucuresti, 1956.1. 114.; II. 14.