Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Draskóczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai, 1529–1535: az erdélyi sóbányák sorsa a Szapolyai korszakban / 27–45. o.

31 Draskóczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai 1529-1535 lan javakat, köztük Munkácsot, Debrecent, Husztot, és a máramarosi sókamarát. Az itteni sókamara ispánjának a súlyát növelte, hogy nemcsak a bányák tartoztak hozzá, hanem a megye területén kívül számos királyi sóraktár (pl. Tokaj) is. A huszti uradalomnak és a hozzá kapcsolódó sóhivataloknak az éves bevételét 8-14 ezer forintra becsülték.

18 A várnagy, Kávássy Kristóf, aki Nádasdy embere volt, felügyelte a sókamarákat. Ám a sóügyek intézésével a főúr külön személyt (Nagyváthy Ferenc) bízott meg, aki széles hatáskörrel rendelkezett, és jelentéseit közvetlenül Nádasdy Tamásnak készítette el. Vagyis megindult a kamarai ügyeknek és a várnagyi feladatoknak a szétválása.

19 Ugyan a főúr felügyelte a sójövedelmeket, és a fehér arany magyarországi elosztásával foglalkozó kamarák működését is ellenőrizte, a bányavidékeken mégsem egyformán érvényesült a befolyása. Miközben Máramarost közvetlenül irányította,

20 bele kellett nyugodnia abba, hogy a Királyhágón túl kisebb szerep jutott neki. Erdélyben 1530 márciusában két sókamaraispánnak a nevével találkozunk. Podvinyai Pál és Csúcsi Tomori István töltötte be ezt a pozíciót. A Körős megyéből (Podvinya) Erdélybe származott családnak a sarja 1520-1523 között már tevékenykedett dési alkamaraskent, így a pénzügyigazgatásnak ez a területe nem volt ismeretlen a számára. 1527 áprilisában Ferdinánd Sajó birtokot és Vécs várát ígérte neki, ám ennek az évnek a végén János király aulicusaként tűnt fel. 1530 márciusában a királyi kegy a besztercei huszadot juttatta neki. A Dés közelében fekvő Kecsetszilvason birtokos nemesi családba nősült.

21 Apósa, Kecseti László a 15. század végén a vajdai kancelláriában nótáriusként dolgozott. Feleségével ugyan nagy vagyont nem örökölt, ám a házasNoha már január 28-a előtt megkapta a megbízást, Nádasdy nevében csupán március 4-től vágták a sót itt. MOL E 185 Missiles. Dobó Ferenc, Kávássy Kristóf.; MOL E 210 65. cs. Sal. 7. tétel 2. sz.; MOL MKA E 144 Történelmi Emlékek {= E 144) Pénzügyek. 3-6. Az uralkodó utóbb Laskinak is juttatni akart a kamara bevételéből, mert 1530. március 23-án arra utasította a megyét, a kamarai tiszteket, hogy Nádasdy Tamás mellett öt is segítsék a huszti uradalom és a sóbányák birtokba vételekor. MOL MKA E 142 Acta Publica (= E 142) Fasc. 27. Nr. 28, 43-44. A huszti uradalom bevételére: HEIB, G.: Die ungarischen,. i. m. 86-87. 19 Nagyváthy nem a várnagynak, hanem Nádasdynak az alárendeltje volt. Ö hajtotta be Jakab nagybányai kamarástól a tartozásait. MOL E 185 Missiles. Nagyváthy János, Névtelenek 31-34. és MOL E 210. 65. cs. 7. tétel. A várnagyi és a kamaraispáni funkció ezen a tájon 1548-ban vált szét. Vö. EMBER GY.: i. m. 293-294., 492., 499.; OBORNI T.: Erdély pénzügyei, i. m. 92-94. Nagyváty Baranya megyében található (CSÁNKI DEZSŐ: Magyarország történelmi földrajza a Hunyadiak korában. I—

III. V. Bp., 1890-1913. II. 534.), ám a nemest birtokai Máramaros vidékéhez kötötték (MOL O 66 26. k. Leleszi konvent o. lt. Acta anni. N. Nr. 53., 91.) 1471-ben bizonyos Nagyváthi litteratus Albert dolgozott kamaraispánként Máramarosban. UrkundenRegesten,: i. m. 233., 235., 237., 238. sz.) 20 HEIB, G.: Die ungarischen, i. m. 86-90.; Nádasdyt az 1530. esztendőben sokszor címezték máramarosi kamarásnak és ispánnak MOL E 185 Missiles pl. Máramaros, Nagybánya, Nagyváthy Ferenc, Chobay-i Bemardus, munkácsi és szinyéri várnagyok stb. 21 Urkunden-Regesten, i. m. I. 1215., 1216. sz.; A kolozsmonostori konvent jegyzökönyvei Kivonatokban közzéteszi és a bevezető tanulmányt írta: JAKÓ ZSIGMOND. Bp., 1990. I—II. II. 3796., 3847., 3893., 4002., 4055-56., 4340. stb.; SCHULLER, F.: Urkundliche Beitrage, i. m. 253-256., 613.; MOL P 55 Bethlen lt. 1. cs. 1. A besztercei huszad jövedelme az 1540-es évek második felében 43, 84 és 313 forint között ingadozott. Természetesen a vám utáni tiszta nyereség ennél az összegnél alacsonyabb volt. Vö. PAKUCS, MÁRIA: The trade ofSibiu in the sixteenth century: the evidence ofthe town 's customs registers. Ph.D. thesis at CEU, 2003. 102. 1552-ben Beszterce 200 forintért vette bérbe az itteni huszadot. OBORNI T.: Erdély pénzügyei, i. m. 97., 200.