Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Draskóczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai, 1529–1535: az erdélyi sóbányák sorsa a Szapolyai korszakban / 27–45. o.

29 Draskóczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai 1529-1535 sóját, és állítólag elkótyavetyélte. A bányászat ügyeit egyelőre a király az erdélyi helytartóra (később vajda), somlyai Báthori Istvánra bízta, aki más királyi jövedelmek felett is rendelkezett.

9 Az utolsó sókamara, a Szebentől alig egy mérföldnyire fekvő Vízakna Habsburg kézen maradt, és a Fuggerek megbízottai sem menekültek el. Ám a bányában termelt sót nem tudták elszállíttatni. A kamaravárost 1531. április 29-én vették be Szapolyai csapatai, és az uralkodó nemsokára castellumoX építtetett itt. Az 1531. esztendei hadjárat ellenére Erdély déli részének jelentős hányada továbbra is Ferdinándnak hódolt. Fogaras Maylád István csatlakozásával (1532) került János király országrészéhez. Hunyadot Czibak Imre foglalta el 1534 augusztusában. Szeben és közvetlen környéke ellenben 1536-ig dacolt Szapolyaival. így Vízakna hosszú évekre a két király közötti frontvonal egyik erősségévé vált.

10 A Fugger-bankháznak minden igyekezete ellenére sem sikerült visszaszerezni a sóbányákat (ám garamvidéki érdekeltségeiket megtarthatták). Akkor ugyanis János elismerte volna, hogy megfizeti II. Lajos adósságát. Továbbá azért vallott kudarcot az augsburgi cég, mert az ország pénzügyigazgatása átmenetileg olasz befolyás alá került. Abban a reményben, hogy rendbe hozza az államháztartást, János király 1529 szeptember közepén kinevezte a szultán emberét, a velencei származású Lodovico Grittit kincstartónak. Őt bízta meg egyúttal az egri püspökség bevételeinek a kezelésével is. Az újdonsült kincstartó rögtön munkához látott." 1529 és 1533 közötti időszakban egy ideig Athinai Simon deák, Szapolyai Jánosnak alacsony sorból felemelkedett régi megbízható híve irányította a sókamarákat.

12 Istvánffy Miklós szerint a vámoknak és a sóbányáknak az irányítója volt („Simonem vectigalibus regiis ac fodinis salis praefectum"), míg Bethlen Farkas az arany- és sóbányák vezetőjeként („Simonem Athinensem auri et salis fodinarum praefectum") emlegette őt.

13 Eddigi ismereteink alapján az 1529. esztendő néhány hónapjára (esetleg 8 PÖLNITZ, G.: i. m. 138. 9 PRAY, GEORGIUS: Epistolae procerum regni Hungáriáé /-//. Posonii, 1806.

1. 156-157. Báthori foglalkozott más királyi bevételekkel is. 1529. július 20-a előtt Kendi Ferencnek adta a besztercei huszadot.; UrkundenRegesten, i. ml 163. sz. 10 PÖLNrrz, G.: i. m. 178., 223-224., SCHULLER, FRIEDRICH: Urkundliche Beitrage zur Geschichte SiebenbUrgens von der Schlacht bei Mohács bis zum Frieden von GroBwardein. Archiv des Vereins für Siebenbürgische Landeskunde, 28. (1898) 518., 528., 532., 537-538.; Arhivele Statului Judeml Sibiu, Colecüa documente V. 322. — MOL Mikrofilmtár 19 182. tekercs; Erdély története I. Szerk.: MAKRAI LÁSZLÓ-MÓCSY ANDRÁS. Bp., 1986. 415. (A fejezet BARTA GÁBOR munkája); VERESS ENDRE: Hunyad vármegye János király és Izabella királyné korában. Déva, 1904. (A Hunyad megyei Történelmi és Régészeti Társulat Évkönyve, 11.) 54. " PÖLNITZ, G.: i. m. 188-189., 196., 223-224., 594., 635.; BARTA G.: Ludovicus Gritti, i. m.; SZAKÁLY F.: i. m. 54-55.; Gritti 1529 szeptember végén, október elején arra készült, hogy az erdélyi határvidékre megy, és azoktól, akik a só miatt a királynak tartoztak, az adósságot behajtja. 300 ezer forintot remélt az akciótól. (Relazioni degli ambasciatori veneti al senato. Edité da ALBERl, EUGENIO. H/3. Firenze, 1846. 151.) 12 SÖRÖS PONGRÁC: Athinai Deák Simon. Századok, 39. (1905) 503-504.; BARTA G.: Ludovicus Gritti, i. m. 308.; BETHLEN FARKAS: Erdély története 1. Ford.: BODOR ANDRÁS. Jegyz., mutató: PÁLFFY GÉZA. BpKolozsvár, 2000. 190-191. (A felhasznált rész PÁLLFY GÉZA munkája.) 13 ISTVÁNFFY MIKLÓS: Regni Hungarici história. Coloniae Agrippinae, 1685. 127.; WOLFGANGUS (FARKAS), BETHLEN: História de rebus Transsilvanicis l. Cibinii, 1782. 188. (magyarul BETHLEN F.: i. m. 129.); Bethlenre: SVÉDA PÁL: Bethlen Farkas históriája (1526-1571). Pécs, 1938. 16-17., illetve BETHLEN F.: i. m.