Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Draskóczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai, 1529–1535: az erdélyi sóbányák sorsa a Szapolyai korszakban / 27–45. o.

28 Közlemények Szapolyai János királyságát középkori alapokon szervezte meg. Sajnos keveset tudunk eme uralkodónk államának a működéséről.

3 Uralkodása idején megtartotta a máramarosi és az erdélyi kamarák önállóságát, amelyek más állami bevételi forrásokkal egyetemben elvben a kincstartók hatáskörébe tartoztak. Tornallyai Jakab a Mohács előtti időszakban hosszabb ideig irányította az erdélyi sóbányákat, és a Szapolyai-ház híve volt. 1526 novemberében nevezte ki kincstartójává, ám nem sokkal később rövid időre bebörtönöztette. Tornallyai ennek ellenére megmaradt Szapolyai hívének, pénzügyi tanácsaira azonban nemigen támaszkodott a király. A hajdani kincstartó 1530-ban (vagy 1531 legelején) halt meg.

4 A jelen dolgozat a velencei származású Lodovico Gritti kincstartósága idején tevékenykedő sókamaraispánokról ad áttekintést, és az olasz vállalkozók magyarországi működéséhez (a Magyar Királyság és a Balkán közötti kereskedelmi kapcsolatok történetéhez) kíván adalékul szolgálni.

5 A kor vélekedése szerint az uralkodó a sóbányászatból és a só kereskedelméből elvben jelentős bevételre számíthatott,

6 így nem volt mindegy, hogy kik álltak a szervezet élén. Amikor Szapolyai János király 1529 tavaszán és nyarán birtokba vette Erdélyt, a tartomány sóbányáit a Fugger cég tartotta a kezében.

7 A sókamarák (Vízakna kivételével) július elejére kerültek az uralkodó birtokába, aki lefoglaltatta a Fuggerek itteni a késő középkori Magyarországon. Bp., 2003. 102-119., 194-204.; HEM, GERNOT: Politik und Ratgeber der Königin Maria von Ungarn in den Jahren 1521-1531. Mitteilungen des Instituts für Österreichische Geschichtsforschung, 72. (1974) 129-130.; DRASKÓCZY, ISTVÁN: Forschungsprobleme in der ungarischen Salzgeschichte des Mittelalters. lnvestitionen im Salinenwesen und Salzbergbau. Gewidmet Rudolf Palme (1942-2002). Hg. v. WlRTH, HERMANN. Weimar, 2002. 280 skk. 3 Szapolyai János királyságával különösen sokat foglalkozott BARTA GÁBOR, ám 1995-ben bekövetkezett hirtelen halála megakadályozta őt abban, hogy az erről szóló monográfiáját elkészítse. 4 BARTA GÁBOR: Konszolidációs kísérlet Magyarországon a mohácsi csatavesztés után. Századok, 111. (1977) 4. sz. passim. Tornallyaira még: Magyar Országos Levéltár (= MOL) Diplomatikai levéltár (= Dl.) 46 890.; Archivá ora§ului Bra§ov. Priv. et Instrumenta Nr. 342., 358., 385. — MOL Diplomatikai filmtár (= Df.) 247 158, 247 176, 247 205; Urkunden-Regesten aus dem Archív der Stadt Bistritz in Siebenbürgen 12031570. VON BERGER, ALBERT. Aus dem NachlaB herausgegeben v. WAGNER, ERNST. Köln-Wien, 1986. 661., 666., 674., 694-697., 796., 799., 801., 812., 865. sz. stb.; Österreichisches Staatsarchiv (= ÖStA) Haus- Hofund Staatsarchiv (= HHStA) Ungarische Aktén 43 l/a. fol. 48-49. — MOL Mikrofilmtár W 1302. tekercs; Acta Tomiciana, 12. Szerk.: CELICHOWSKI, ZYGMUNT. Posnaniae, 1906. 85.; Acta Tomiciana, 13. Szerk.: CELICHOWSKI, ZYGMUNT. Posnaniae, 1915. 125. Vö. PETNEKI NOÉMI: Acta Tomiciana — A kéziratok és a nyomtatott szövegkiadás története és sajátossága. Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1-2. sz. 301-305. 5 SZÉKELY, GYÖRGY: Wallons et Italiens en Europe Centrale aux XI-XVF siécles. Annales Universitatis Scientiarum Budapestiensis de Rolando Eötvös nominatae. Sectio Historica, 6. (1964). Gritti személyével gazdag irodalom foglalkozik. Az utóbbi időszak szakirodalmából feltétlenül említést érdemel (sokszor fogunk rájuk hivatkozni): BARTA GÁBOR: Ludovicus Gritti magyar kormányzósága (1531-1534). Történelmi Szemle (15.) 1971.; SZAKÁLY FERENC: Vesztőhely az út porában. Bp., 1986., JÁSZAY MAGDA: Velence és Magyarország. Bp., 1990. 6 ANTONIUS WRANCIUS /VERANCSICS/ SlBENICENSIS DALMATA: Expeditionis Solymani in Moldáviám et Transsylvaniám libri duo, de situ Tramssylvaniae, Moldáviáé et Transalpinae liber tertius. Ed. COLOMANNUS EPERJESSY. Bp., 1945. 41.; OBORNI TERÉZ: Erdély pénzügyei I. Ferdinánd uralma alatt 1552-1556. Bp., 2002. (Fons Könyvek I.) 71-94. 7 Még a II. Lajos királytól örökölt 206 771 forintnyi adósság (illetve egyéb kölcsönök) fejében kötötte le a cégnek a bányászatot és a kereskedelmet I. Ferdinánd. 1528 augusztusától 1529. június végéig, július elejéig vágták Erdélyben a Fuggerek számára a sót. GÜNDISCH, GUSTAV: Die siebenbürgische Unternehmung der Fugger 1528-1531. UŐ: Aus Geschichte und Kultur der siebenbürger Sachsen. Köln-Wien, 1987. 149-166., FREDffiRR VON PÖLNITZ, GÖTZ: Anton Fugger. I. Tübingen, 1958. 120., 135-139.; ÖStA Finanz- und Hofkammerarchiv (= FHKA) Hofkammerarchiv (= HKA) Handschriften Nr. 366., 367., 368., 369.