Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Draskóczy István: Az erdélyi sókamarák ispánjai, 1529–1535: az erdélyi sóbányák sorsa a Szapolyai korszakban / 27–45. o.

DRASKOCZY ISTVÁN AZ ERDÉLYI SÓKAMARÁK ISPÁNJAI 1529-1535 (AZ ERDÉLYI SÓBÁNYÁK SORSA A SZAPOLYAI KORSZAKBAN)

l LiEUTENANTS OF SALT CHAMBERS IN TRANSYLVANIA BETWEEN 1529-1535 (SALT MINES OF TRANSYLVANIA IN THE AGE OF JÁNOS SZAPOLYAI) This study which gives a summary on saltchamber lieutenants functioned during the time of the Venetian Lodovico Gritti as a treasurer aims to reveal data on activities of Italian entrepreneurs in Hungary and on the history of commercial contacts between the Kingdom of Hungary and the Balkans as well. Not only the function of the individual lieutenants is presented, but their family relations, contacts to the ruler and to Gritti, too. The study presents the importance of the control above the salt chambers of Máramaros and Transylvania, the coinage, the conflicts between the Hungárián Treasury and Italian commercial interests. In that era professional practice was really important, saltmines were led by those who knew this field of financial administration. Reliability was another significant point of view, the ruler paid for loyalty by this. It can be ascertained that Gritti did not manage to utilize salt incomings to his own interests. A 14. század elejétől kezdve a középkori magyar királyságban a só bányászata és kereskedelme királyi monopóliumnak számított. 1521-ben II. Lajos király megszüntette ezt a rendszert, ám a korábbi viszonyok sok tekintetben megmaradtak, és a királyság belsejében található fontos elosztó központok is (pl. Szeged, Szolnok, Poroszló, Tokaj, Kassa, Debrecen stb.) tovább működtek. 1397-től 1426-ig a bányászatnak és az értékesítésnek a szervezetét az országos sókamaraispán irányította. Ezután (rövid időszakokat leszámítva) a kamarai szervezetnek az egysége megszűnt. Mátyás 1467-ben állította fel a kincstartóságot. Ettől kezdve a máramarosi és az erdélyi sóbányák, valamint az értékesítéssel foglalkozó királyi kamarák a kincstartó hatáskörébe tartoztak (ám mind a két körzetet külön ispánok irányították). 1476 után az uralkodó számos bevételi forrás (pl. körmöci pénzverés) mellett a feleségének adta a huszti uradalommal együtt a máramarosi kamarát is, és ettől kezdve Mohácsig a királynék felügyelték az itteni bányászatot és a máramarosi kamarai körzethez tartozó tájon ennek az ásványnak az értékesítését. így Máramaros területén csökkent a kincstartóknak a befolyása. Időszakonként az erdélyi királyi bevételeknek a kezelésére külön jövedelemigazgatóságot állítottak fel, amelynek az élén az erdélyi sókamaraispán állt. A tartományban található bevételi forrásokat (huszad, bányászat, pénzverés stb.) általában külön igazgatták, bár az előfordult, hogy a sókamaraispán felelt az adószedésért, vagy pl. átvette a pénzverés irányítását is (mint pl. 1524-1525-ben Tornallyai Jakab a nagyszebeni pénzverdében).

2 1 A tanulmány a T 043750. sz. OTKA pályázat támogatásával készült. Középkori viszonyaink megértését segítheti elő a középkor és a kora újkor határmezsgyéjének tekinthető időszak (16. század első fele ) forrásainak a tanulmányozása. Erdély történetében 1542-vel kezdődött új korszak, maga az erdélyi állam sokáig megőrizte középkorias jellegét. Vö. JAKÓ ZSIGMOND: AZ erdélyi vajdák kinevezéséről. Társadalom, egyház, művelődés. Tanulmányok Erdély történelméhez. Bp., 1997. 75-89.; EMBER GYŐZŐ: Az újkori magyar közigazgatás története Mohácstól a török kiűzéséig. Bp., 1946. 388 skk. 2 IVÁNYI BÉLA: Két középkori sóbánya-statútum Századok, 45. (1911) passim; KUBINYI ANDRÁS: A Mátyáskori államszervezet. Hunyadi Mátyás. Emlékkönyv Mátyás király halálának ötszázadik évfordulójára. Szerk.: RÁZSÓ GYULA-V. MOLNÁR LÁSZLÓ. Bp., 1990. 97-104.; UŐ: A nagyszebeni pénzverde 1524-ben. Numizmatikai Közlöny, 56-57. (1958-1959) 20-24.; GYÖNGYÖSSY MÁRTON: Pénzgazdálkodás és monetáris politika