Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben (a Systhema Bethleniana létrejötte) / 45–73. o.

64 Közlemények ben tegyenek eleget. Emlékeztette a Konferenzet, hogy a Gubernium gyakran milyen fogyatékosan ügyel a királyi rendeletek végrehajtására. l Az uralkodói döntés által felvetett kérdésekre először a Hofdeputation adott választ. Előzetesen nyilván tájékozódott a rendi követek és a kancellária álláspontjáról, mert amikor az 1750. január 29-ei ülésen felmerült az extraneusok (akár kincstári, akár katonatisztek) részvételének kérdése az összeíró-csoportokban, korábbi álláspontjával szöges ellentétben, — de a jelenlévő Gyulaffival és kancelláriai tanácsosokkal egyetértésben — egyhangúlag úgy határozott, hogy extraneusok ne folyjanak bele az összeírásba. Úgy vélte, azok nem ismerik az ország állapotát és elveit, így jelenlétük haszontalan, és ha ezek után az összeírásba hibák és tévedések kerülnek, a helyi biztosok az ő jelenlétükkel menthetik magukat. Abban az esetben viszont, ha ismerik Erdélyt, akkor állandó lesz a viszály közöttük és a helybeliek között. Ez pedig időveszteséget okoz, mert a vitákat a Gubernium elé kell vinni, és az összeírás nem fejeződik be határidőre. Egyébként sincs annyi megfelelő kincstári vagy katonatiszt, amennyi az összeírok mellé kellene. Abba beleegyezett a kancellária és nyilván a rendi küldöttek is, hogy a későbbiekben, az általános összeírásnál hasznos és szükséges lesz az extraneusok bevonása. A puszta telkek összeírását pedig (a Mária Terézia nevében leküldött tervezettel szemben) annak rögzítésére korlátozta, hogy hány puszta telek van egy helységben, és jelenleg ki és milyen jogállású személy birtokolja és műveli e telkeket? A közadósságok összeírását a falvakban és mezővárosokban az összeíró biztosokkal kívánták elvégeztetni, a törvényhatóságok, városok és nagyobb helységek esetében pedig az elöljárókkal. A Hofdeputationnak a puszta telkek összeírásáról hozott határozata azonban az erdélyi követek erős ellenzését válthatta ki, mert Kollowrat másnapra (1750. január 30.) újra összehívta a Hofdeputation ülését, meghívta rá a küldötteket is. Azok pedig egyhangúan úgy nyilatkoztak, hogy amennyiben a puszta telkeket adóköteles személyek müvelik, azok adózzanak utána; ha nem ilyenek, vagy senki sem műveli azokat, a telkek a törvények szerint visszajutnak a nemesek kezére, ők pedig ne adózzanak utánuk. így a táblázat ajánlott pótrovatai feleslegesek. A vita után Gyulaffi és két jelenlévő két udvari kamarai tanácsos leszögezte, hogy a királynő nem szándékozik nemesi előjogokat sérteni, csak ismerni akarja a puszta telkek számát. így, redukálva a kabinetiroda kívánságait, három rovatot javasoltak a táblázatba: 1. Hány puszta telek van? 2. Hányat használ ebből nemes? 3. Hányat az adózó? Ezt az erdélyi követek is elfogadhatónak tartották, és Kollowrat ily értelemben mondta ki a határozatot. A nemesi adómentességet megint meg lehetett védeni, elsősorban Bethlenek határozott fellépésével és a kancellária óvatos támogatásával. Az erdélyi küldöttek azonban — utólag — még ezt a megoldást is sokallták, és viszszatértek eredeti álláspontjukra. Végül azonban — nyilván némi udvari nyomás hatására — elfogadták Mária Terézia követelését. Formálisan beleegyeztek a puszta telkek ada61 A Delegata Comissio 1749. június 24. és szeptember 2. közötti üléseinek jegyzökönyvei, valamint a Hofdeputation, a kancellária és a rendi követek üléseinek jegyzőkönyvei, az összeírás instrukciójának tervezete, a Ministerialkonferenz 1750. január 3-i és 5-i ülésének felség-előterjesztése és Mária Terézia resohitióia, az utolsóra: EK:AG 1750: 373 ikt. sz.