Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben (a Systhema Bethleniana létrejötte) / 45–73. o.

60 Közlemények személyük után mentesek az adótól (vagyonuk után nem), akik uruktól kapnak élelmet és ruházatot. De ezek is összeírandók, hogy tudják a számukat. Összeírandók mindazok is, akik helyi tisztségük alapján mentességet igényelnek, illetve szolgálatuk miatt a helység mentesíti őket. Ismét Bethlen Gáborra várt az a feladat, hogy megvédje a birtokos nemesség adómentességét. A törvénybe nem iktatott mentességeket korábban sem védte, ezért most is összeírandóknak tartotta az ilyeneket, személyüket és vagyonukat. Ami az összeírás módját illeti: sem törvényesnek, sem gyakorlatiasnak nem tartotta a határok, azon belül a szántók, rétek, szőlők stb. felmérését, a telkek összeírását — szerinte ez rengeteg munkát igényelne — és azt sem, hogy az összeírok házról házra járva írják össze a lakosokat. Javasolta, hogy az összeírok az egyes helységekben hívják össze a bírót és az esküdteket, nemesi jószágokban a tiszttartókat, és tőlük tudják meg a helybeli adózók — a mentesítetteket is beleértve — ingó és ingatlan vagyonát. A soron következő kérdés az adózók osztályozása volt. Itt ismét Henter kezdte a vitát, 1746. évi álláspontját képviselve: az osztályozás első szempontja az adózók jogállása legyen (jobbágyok, szabadosok és polgárok között a teherviselés aránya 1-2-3), emellett pedig a talaj termékenysége. A szász álláspont szerint a jogállásban elég két kategóriát felvenni: jobbágyokat és szabadokat (1-2 arányt véve fel köztük a teherviselésben, hiszen a jobbágy heti három napot dolgozik urának, és nem csak saját földje, hanem a földesúré után is adózik); az egyházi nemesek így a polgárokkal és a szabadosokkal kerülnének egy kategóriába. A földeket a szászok termékenységük szerint négy kategóriába sorolták. Az elsőben nem szükséges a harmadik szántás és a trágyázás, a következőben már három szántás van és mérsékelt trágyázás, a harmadikban a trágyázás már erős, az utolsó kategóriába sorolt föld búzát nem terem, csak rozst stb. Az adózás arányosítására nem az osztályozásban, hanem a Boér által kifejtendő calculus-r&nászerben látták a megoldást. A taxális helyek követe a szász állásponthoz csatlakozott. Boér, formailag a szász álláspontot fogadta el, ki is fejtette, hogy miért nem tartja szerencsésnek az osztályozást: ha három kategóriába akarunk sorolni olyan személyeket, akiknek földjükből 30-300 forintjövedelmük van, ezek a csoportok (pl. 300-220, 200120 stb. forint) nem egyenlő jövedelmeket fognak fedni. Helyesebbnek tartott egy olyan ca/cií/íw-rendszert, amelyben pl. az, akinek 100 forint jövedelme van, egy calcuíusí jelentene, akinek kevesebb, az ennek a törtrészét. A földek értékelésénél a középhozamokat vette alapul, a calculus megszabásánál tekintetbe vette a földek külső értékét is (a helység elhelyezkedése, stb.). Előtérbe került tehát a termékek értékesítésének a továbbiakban oly nagy szerepet játszó szempontja. Bethlen végül azzal zárta le a vitát, hogy osztályok legyenek: polgárok, szabadosok, jobbágyok. Ha ez a polgárok esetében túl súlyos lenne, a föld milyensége és a pénzszerzés lehetőségei szerint lehet módosítani ezen. Bethlen, mint a bizottság elnöke a következő, 1749. augusztus 11-i ülésen már az összeírás gyakorlati kérdéseit akarta napirendre venni. Azt, hogy melyek legyenek az összeírás rovatai, és mi legyen az összeírok instrukciójában? Henter erre benyújtott egy tervezetet, de ez közelebbről nem ismert. A szász natio csak azt szögezte le, hogy az összes korábbi adóreform-kísérlet eredménytelen maradt, tartanak tőle, hogy most is ez következik be. A taxális helyek követe ezúttal nem tartott a szászokkal, hanem négytagú összeíró csoportokat kívánt kiküldeni az erdélyi kincstartóság és a három natio egy-egy képviselőjéből azzal, hogy utóbbiakat a Gubernium nevezze ki. A földek és a családok