Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben (a Systhema Bethleniana létrejötte) / 45–73. o.

59 Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben arról, hogy a nemesi birtok adómentességéhez nem lehet nyúlni, mert Kollowrat a bizottság feladataiként a következőket jelölte meg: tisztázandó az eddigi mentes adózók száma, az hogy mi történjék ezekkel a mentesítésekkel, valamint: milyen szabályok szerint kell osztályozni az adózókat. Bethlen Kollowrat állásfoglalásának ismertetésével indította a bizottság következő, augusztus 7-i ülését. Ott ismét Henter szólt hozzá elsőként. Különbséget tett a törvény által mentesítettek, és azok között, akiket helységek, birtokosok vagy tisztek mentesítettek. Az elsővel nem foglalkozott, ott nemesi előjogokról volt szó. Az utóbbi esetben viszont figyelmeztetett arra: ilyen mentességet legtöbbször azzal a feltétellel adnak, hogy az illető helységek tegyék le helyettük az adót. Ezeknek a vagyona összeírandó, különben nem saját helységük viseli terhüket, hanem mások. Figyelemmel kell lenni arra, hogy az ilyen mentesítés a földesúrnak fizetendőkre áll-e, és hogy az uralkodónak tartozó adóra vonatkozik-e vagy az insurrectio (nemesi felkelés) váltságában fizetendőkre. Gyenge lábon állnak Henter szerint a birtokosok által mentesítettek adómentességei is, csak azt volt hajlandó elismerni, hogy a falvak pásztorai adómentesek. Annak pedig szerinte nem volt jogalapja, hogy a megyei tisztek adómentességet adhatnak. A szászok küldöttei az adózók, illetve adómentesek számának megállapítására azt a módszert tartották a legjobbnak, amelyet Boér fejtett ki: az összeíróknak házról házra kell járniuk, a földterületet fel kell mérni (ha az egészet együtt mérik fel, az nem igényel sok időt). Ebben egyetértett velük a taxális helyek követe is. A mentességek kérdésében a szász natio konzervatívabb volt Henternél, aki csak a nemeseket érintő immunitásokat tartotta volna fenn, a kivételes eljárást jelentő exemptiókat pedig szinte mindenestől eltörölte volna. Leszögezte, hogy a Királyföldön senki sem mentes földjét és polgári kereskedelmét illetően (a nemesek sem), ezért megtartaná a törvények vagy diplomák által mentesítettek (tisztek) adómentességét. Mentességet követelt a natio és a városok (szabadrendű) szolgáinak, továbbá a helységek pásztorainak is, nem nehezményezve azt, hogy más natiókban is mentesek legyenek a főurak és más nemesek azon szolgái, akik uruktól kapnak élelmet és ruházatot. Elsősorban a királyföldi tisztségeket betöltő szász patrícius réteg érdekeiről van itt szó. Hogy még világosabb legyen a dolog, a taxális helyek követe előterjesztette instrukcióját, amely szerint a szabad királyi városok és más taxális helyek tanácsosai nem írandók össze. Ezek uralkodói kiváltságok vagy százados, törvényerejű szokás révén mentesek, és e nélkül a kedvezmény nélkül nem vállalják el ezt a szolgálatot. Véleménye alátámasztására kifejtette, hogy a fő- és köznemesek is mentesítik tiszttartóikat és más gazdatisztjeiket. Boér ezek után adta elő — korábban már előadott — álláspontját: a falvak határát és az egyes telkeket fel kell mérni, e nélkül az adó nem arányosítható. A családok vagy adózó fők számát házról házra menve kell megállapítani, így azok is megfoghatók, akik az összeírás elől elköltöznek. Ha csak a helység bíráit és esküdtjeit kérdezik meg — illetve a nemesi jószágban a tiszttartókat —, azok, minden törvényes fenyegetés ellenére, eltitkolnának adózókat. Az mentességek felszámolására azt tartotta volna a legjobbnak, ha minden földesúr tudná: az adó mely része esik az ö jószágára (ha valakit mentesít, annak adóját a többi jobbágyai fizetik). Azt elfogadta, hogy azok legyenek Emlékezzünk arra: a szászok korábban azon az állásponton voltak, hogy a városok és szabad helységek, illetve a birtokosok adják meg az adózók számát. Innen meglehetősen nagy utat tettek meg a Boér által most képviselt álláspontig.