Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben (a Systhema Bethleniana létrejötte) / 45–73. o.
58 Közlemények kely naüo is csak azért íratná össze őket, hogy nyilvánvalóvá váljék: a szászok panasza aránytalan megterhelésükről alaptalan. A székelyeknek így csak facu/tanaikat kell öszszeírni, a személyeket és a földterületet nem. (Földjük terméketlenebb másokénál, szöleik nincsenek.) A Királyföld területe összeírható, mert ott az adó terhe a földhöz, a személyekhez és az ipari vagyonhoz kötődik. A szász követek arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a helységek földjei mindenütt összeírandók, akár müvelik őket, akár nem - és csak annyit engednének meg, hogy a nemesi birtokoknak (ad salvandam Nobilitarem praerogativam) a felét írják össze, a facultasi nem (a föld termékei a földek összeírásával eleve az összeírásba kerülnek, így a jövedelmek is). Lényegében ehhez az állásponthoz csatlakozott a taxális helyek követe is. Ezek után Boér hosszú nyilatkozatban védte meg álláspontját Henterrel szemben. Szerinte minden föld összeírandó, akár müvelik, akár nem. Fő érvei a következők: ha az összeírás tárgya csak az adózók facultassa, így nem dolgozhatók ki az adóztatás helyes arányai, ugyanakkor az adó (mint jelenleg) csak az adózókat terhelné, és azok így elszegényednének. A puszta telkeket nem tartotta ugyan adóköteleseknek, de összeíratta volna őket, hogy ismerjék mennyiségüket, és a közjó érdekében módot találjanak mielőbbi benépesítésükre. Ez a népszerűtlen érv ekkor hangzott el először az erdélyi politikai vitában. Legközelebb az 1760-as évek elején, a hétéves háború porosz hadifoglyainak — szerény sikerű — betelepítési kísérleténél említették. Boér András azonban a nemesi adómentesség ellen közvetlenül is felszólalt. Törvényhelyekkel kívánta igazolni a főrendek és a nemesek adóztatásának szükségességét. Azzal is érvelt, hogy ha az ailodiaturákat nem írják össze, a nemességen belül keletkeznek egyenlőtlenségek az adózásban: egyeseknek sok jobbágyuk van és kevés allodiaturájuk, másoknak kevés jobbágyuk, és így sok pusztán maradt földet vonhatnak be allodiumaikba. A szászokéhoz hasonló értelmű volt az a javaslata, vagyis a nemesi jószágokat a nem-nemesek felével adóztassák. Abban is a szász állásponthoz közeledett, hogy az adózók facuItasait csak tájékozódás végett kell összeírni. Most már nyíltan felmerült a nemesi birtok megadóztatásának programja. Boér mögött, aki nagy tapasztalatú kormányhatósági tisztviselő volt, de önmagában nem rendelkezett elegendő súllyal, a Hofdeputationt kell sejteni. Most a bizottság elnökének, Bethlen Gábornak a határozottságára volt szükség, hogy a nemesi adómentesség alapelvét meg tudják menteni. Úgy nyilatkozott, hogy az adózók ingatlanait (amennyiben használják azokat) és ingóságait össze kell írni (a nemesi kúria, az allodiatúrák és a puszta telkek a törvények szerint adómentesek). Hangsúlyozta, hogy a törvénytelen mentesítések számát minél inkább csökkenteni kell. A rendkívüli vagy önkényes adókivetéseket pedig azzal lehet visszaszorítani, hogy a vagyonösszeírás után mindenki tudja: mennyit kell arányosan adóznia. Az 1749. augusztus 4-i ülés azzal zárult, hogy az egyes natiók és a taxális helyek követei jogfenntartással éltek az őket illető válaszadásra, Bethlen pedig beszámolt az elhangzottakról Kollowratnak. Láthatólag sikerült meggyőznie a Hofdeputation elnökét Mindkét hivatkozása téves: az Approbatae Constitutiones hivatkozott helye (III. rész. 2. cím, 2. cikkely) arról szól, hogy minden nemes faluja köteles adózni, ez alól csak az uralkodó mentesítheti (időlegesen). A Compilatae Constitutiones V. részének 40. edictuma szintén nem beszél nemesi adózásról. Tény azonban, hogy a felszabadító háború szörnyű adóterheiből időnként a nemesség is részt vállalt.
