Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben (a Systhema Bethleniana létrejötte) / 45–73. o.

Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben 57 A bécsi Delegata Commissio tevékenysége (1749) és az összeírás terve Ezzel a rendek szerepe egy időre meg is szűnt az adóreform kérdésében. A rendi küldöttség 1749 nyarán felutazott Bécsbe. Ott a Hofdeputation létrehozott belőlük

55 és az udvari hatóságok néhány képviselőjéből egy ún. Delegata Commissiót, Bethlen Gábor elnöklete alatt. A bizottság, amely Kollowrattól a Hofdeputation elnökétől instrukciót kapott az elvégzendő munkára, 1749. július 24-én alakult meg. Az érdemi tevékenység bizonyos formai teendők ellátásával (Kollowrat „eligazítása", az 1746-1747-i országgyűléseken keletkezett irományok felolvasása) július 28-án kezdődött. Az első vihar a szászok külön felségfolyamodványa körül keletkezett. Eszerint adó- és más közterheik súlyosabbak a többi natióéinél, majd azzal az adóreform vitájában már felhozott váddal is éltek a másik két natióval szemben, hogy azok méltatlanul bánnak velük, és (a 18. század erdélyi történelmében először) védelmet kértek a maroknyi erdélyi németnek.

56 Ezt a közjátékot sikerült hamar lezárni: a másik két natio válaszolt.

57 Ezt követően Henter július 30-án javasolta, hogy egyelőre tegyenek félre mindent, ami nem viszi előre az új adórendszer ügyét. Bár a szászok, illetve a másik két natio fenntartotta jogát a későbbi válaszra és viszontválaszra, a kérdés érdemi vitája megkezdődhetett. Az első kérdés: legyen-e összeírás? Ezt mindhárom natio követei szükségesnek tartották, vita csak azon volt, hogy a székelyek képviselői leszögezték, hogy egy, a szászok által javasolt típusú összeírást (nevezetesen, hogy a szabad városok és községek elöljárói, illetve a földesurak vallják be az adózók számát) nem tartanak szükségesnek. Itt vetette fel Boér András, az erdélyi udvari kancellária titkára a földek általános felmérésének gondolatát. Szerinte ugyanis a korábbi összeírások alaptévedése onnan származott, hogy a földeket nem mérték fel, csak a jobbágyokat kérdezték meg erről, és azok jó tetszésük szerint válaszoltak erre. A nemesek allodiális földjeit pedig nem írták össze, így a nemesség jószágaiban a földterület legnagyobb része összeíratlan maradt. E kérdésben csak azután bontakozott ki elvi vita, hogy Kollowrat még újabb szabályozó rendelkezést adott át Bethlen Gábornak. Ennek tárgya nem ismeretes, Bethlen csak azt jelentette be az augusztus 4-i ülésen, hogy célja a zavarok elkerülése és a bizottsági munka jó rendjének megőrzése. A következményekből azonban kiderült, hogy Kollowrat támogatta Boér indítványát. Henter ítélömester nyilatkozatban fejtette ki, hogy a helységek földterületét nem lehet egyetemlegesen összeírni, mert abban benne foglaltatnak a nemesi kúriák és a puszta telkek is, azok pedig nem adóalapok. A birtokos nemesség nem kúriái vagy puszta telkei után vesz részt hadfelkelésben, hanem jobbágyai száma után, úgy az adó tárgya csak a jobbágyok és vagyonuk. A jobbágy pedig földje és személye után szolgál urának, és földje termékének feleslegéből vagy vagyonából adózik. A székely armalistákat, a lófóket és a szabadosokat pedig a Diploma Leopoldinum adómenteseknek nyilvánította. Csak azért fizetnek, mert az ország adója jelenleg több a Diploma Leopoldinumban meghatározottnál. Henter emlékeztetett rá: I. Lipót (16571705) azzal kötelezte őket adófizetésre, hogy ez csak rövid időre szól. A magyar és széA névsorban csak Bethlen Gábor, Henter, Abrahami von Ehrenburg, Waldhütter és Kelemen szerepel. Közülük Fogarasvidéknek nem volt külön küldötte. „A maroknyi német védelme" 1700. január 9-én a Ministerialkonferenz in rebus Transsylvanicis állásfoglalásában szerepel (MOL- Magyar Udvari Kancellária Levéltára: Hungarica et Transsylvanica: 19. cs.). A válaszok nem ismeretesek.