Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben (a Systhema Bethleniana létrejötte) / 45–73. o.
50 Közlemények pont kidolgozásában feltehetően Henter Dávid, a nagy tapasztalatú ítélőmester játszhatta a fő szerepet. (1746. július 4-én, amikor az országgyűlés megválasztotta az adóügyben az uralkodóhoz felküldendő követség tagjait, a székely natióból őt kívánták delegálni.) 11 A márciusi ülést követően másfél hónapig nem történt semmi. Április 28-i kelettel Henter ítélőmester-társa, a szintén nagy tekintélyű, idős Inczédi József tervezetet készített arról, hogy az országgyűlés bizonyos ügyeit bizottságilag kell tárgyalni. A felállítandó bizottságok sorában a második helyen az új adórendszer kidolgozására hivatott bizottság szerepelt. A tervezetet a Gubernium és a rendek is jóváhagyták. 12 A bizottság összetételéről csak annyit tudunk, hogy elnöke Bethlen Gábor— az országgyűlés elnökének, Bethlen Ádámnak a fia — lett, a későbbi erdélyi udvari kancellár, aki az erdélyi adóreform második kulcsemberévé vált. Az 1746. május elején kiküldött bizottság javaslata 1746. június 11-én került az országgyűlés plénuma elé 13 — és azonnal világossá vált, hogy egyrészről a magyar és székely, másrészről a szász natio és a városok nagy többségének 14 álláspontja élesen eltér egymástól. A szászok arra hivatkoztak, hogy eladósodtak, súlyos kamatfizetési kötelezettségeik vannak, adóhátralékuk csak az 1743-1745-ös évekből jó 83 000 forintra rúg, a katonaság nagyobb részét és a törzseket a szász városokban és székekben, valamint a taxális helyeken szállásolták el. Ezért olyan adórendszerre tettek javaslatot, amely csak az adózó családfőket vette volna az adó alapjául. Ezeket három kategóriába sorolták: 1. polgárok, 2. szabadosok, 3. jobbágyok és zsellérek. Fejadójukat kategóriánként 3-2-1 Ft-ban kívánták megállapítani. Vagyon- (facultas) adót nem akartak kivetni azzal az indokolással, hogy annak mértéke változó, nehezen megállapítható (a tervezet itt utalt a korábbi összeírások gyengeségeire). Álláspontjuk szerint a földet, illetve annak termékenységét vagy terméketlenségét sem lehet adó tárgyának tekinteni: ha lakatlan, akkor holt testnek számít, egyébként, ha művelője adózik, akkor a föld is adó alá esik. Fenntartották annak a lehetőségét, hogy az egyes helyi tisztek — ők ismervén legjobban az adózók vagyonát — további kategóriákba oszthatnák őket. 15 A taxális helyek ehhez még azt fűzték hozzá a bizottsági munkával szembeni ellenérzésük okául, hogy az, bizonyos taxális helyeket az adózók középső kategóriájába sorolt, másokat az alsóba, holott minden taxális helyet az első csoportba kellene számítani. 1 A szász álláspont azért sem volt reális, mert így (Erdély adózó népességét nyersen kb. 200 000 családfőre számítva) az ország adója alul maradt volna a 400 000 forinton, ami a birodalom központi kormányzata számára nyilvánvalóan elfogadhatatlan volt. A taxális helyek (a szász városok nem tartoztak közéjük) szintén nem voltak egységesen a legalsó kategóriába sorolhatók (gondoljunk Kolozsvárra vagy Marosvásárhelyre). Válaszul a székely natio deklarálta, hogy ők csak a másik két natio iránti testvéri szeretetből mentek bele az adórendszer kidolgozásába, de ezzel nem ismerik el, 11 MOL EOKL Cista Diplomatica Diaetalia, Országgyűlési Jegyzökönyvek (= Jkv.) 1746:60. 12 Uo. 33-34. 110-116. 13 Ennek a tervezetnek szövege nem ismeretes, csak feltehetjük, hogy lényegében azonos azzal, ami a későbbiekben mint a magyar és a székely natio álláspontja szerepel. 14 A taxális helyek közül csak Udvarhely, Sepsiszentgyörgy és Abrudbánya nem tartott a szászokkal. 15 A tervezel: Jkv. 1746: 158-162. 16 Uo. 48.
