Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben (a Systhema Bethleniana létrejötte) / 45–73. o.
51 Trócsányi Zsolt: Az első abszolutisztikus adórendszer Erdélyben hogy ők is adókötelesek. 17 A magyar natio egyelőre taktikusan hallgatott. A szászok viszont bejelentették, hogy írásos nyilatkozatot fognak beadni. 18 A vitát 1746. június 22-én kezdték el ismét. Akkor határozat született, hogy még egyszer meg kell kísérelni az ellentétes álláspontok egyeztetését. A székelyek másnap hosszabb írásos nyilatkozatot nyújtottak be. 19 Ebben a szászok álláspontját ellentétesnek tartották a törvényekkel, a két natio jogaival, a Habsburg uralkodók diplomáival, végső soron az unióval és Erdély egész politikai rendszerével szemben. A Diploma Leopoldinumm hivatkoztak, amely kimondja, hogy Erdélyben az ottaniak viseljék az összes polgári tisztségeket, ha tehát a szászok extraneusokm (a birodalom más részeiből odaküldött tisztviselők) gondoltak az összeírás végrehajtásánál, ez törvénytelen lenne. A nemesi előjogokkal ellentétesnek ítélték azt is, hogy csak a személy legyen adótárgy. Álláspontjuk szerint a székely nemes és a szabad székely, személye és földje után nem adózik, csak facultasa. után. 20 Vállalhat ugyan némi adót (az országgyűlés hozzájárulásával), de a Királyföldön azonban — hangoztatták — az adó a földhöz is kötődik; az ott lakó személye, földje és facultasa után adóköteles, ellentétben egyrészt az armális (földdel nem rendelkező) nemessel és a székely szabaddal, másrészt a (román, magyar vagy szász) jobbággyal, aki feje és facultasa után adózik (földje után nem, mivel az a nemesé). A székely válasz elutasította a szászok hivatkozását eladósodásukra azzal, hogy az adósságoknak vannak haszonélvezői, és a városok építkezése, az ott lakók ruházkodása inkább gazdagságukra mutat, mint eladósodásra. Felrótták a szászoknak: annyi földjük van, hogy bérbe tudják adni; jobb is a földjük, mint a másik két natióé. Kifogásolták, hogy a szászok osztályozása szerint a legkisebb taxális hely vagy a kisebb szász városok polgárai is annyi adóra lennének kötelezve, mint a leggazdagabb szebeni vagy brassói polgárok. Azzal sem értettek egyet, hogy a szászok a polgárokat a nemességgel egyenlőnek kívánták tekinteni, a szász parasztokat pedig az armalistákkal vagy szabad székelyekkel. Mária Terézia elé kívánták vinni a vitás kérdéseket." Ez a székely álláspont nem volt mentes némi nemesi gőgtől a szászokkal szemben, de a kérdés gyakorlati részében reálisabbnak kell tekintenünk. Az alkudozás 1746. június 27-én folytatódott. Előbb huzavonával: a magyar és székely natio annak kifejtését kérte a szászoktól, hogyan lehet igazságos adórendszert létrehozni csak személyek összeírása alapján? A szászok erre a másik két natio állásfoglalását kérték, vagy tervezetük másolatát, és aztán kívántak válaszolni. A két natio erre újra a szászok írásbeli javaslatát várta. A szászok korábbi tervezetükre utaltak. A két natio ezek után megtette a szászok korábbi javaslatára megjegyzéseit, lényegében a székelyek 1746. június 23-i válaszához hasonló érveléssel. A nóvum legfeljebb annyi volt, hogy itt világosan kifejtették: az adó alapjául a föld termékenységét, az adózók jogállás- ésfacultas szerinti osztályozását tekintenék. 22 Minthogy megegyezés nem volt, Uo. 49. Uo. 50. Uo. 54-55. Itt az adóreform vitáinak egy kényes pontja bukkant fel. A nemesi álláspont (tehát a magyar és a székely natióé) meg akarta védeni az „onus non inhaeret fundo" elvét, és ezért különválasztotta az adózó földjét (ami nemesi tulajdon!) és a rajta termetteket vagy rá építetteket. Ezt az utóbbit tekintették facultasnak. Jkv. 1746:162-170. G. P. 1746: 443; Jkv. 1747 (!) 335-347.
