Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - KÖZLEMÉNYEK - Bertényi Iván: A címerek mint a propaganda eszközei az élő heraldika korában Magyarországon / 13–25. o.

21 Bertényi Iván: A címerek mint a propaganda eszközei re, amelyek annál hathatósabban propagálhatták városuk hírét, minél gyakrabban használták az illető város pecsétjét.

33 A 14. századra kialakult az országcímer fogalma (formailag azonos volt a királyi címerrel), így mindazok a városok, amelyek a vágásokat, vagy a királyi címer egyéb címerképeit, heroldalakjait viselték, most egyben az országcímert, illetve annak egy részét mondhatták a magukénak. Érdekes módon úgy tűnik, egyes városaink számára ez kevesebb vonzerőt jelenthetett, mint a korábban „csupán" a királyi címerrel való címeregyezés tudata. Kassa városa, amely 1369-i adománylevelében csak zászlajára és kisebb („levelezési") pecsétjére kapta a királyi címeradományt, nagypecsétjén még hosszú ideig továbbra is patrónáját, Szent Erzsébetet tüntette fel; Buda az 1440 után használni kezdett kisebb pecsétjén csak a (13. században még nem a pajzson szereplő) háromtornyú várat emelte a pajzsára, és egy időre kikerült címeréből a sávozott mező. A város 1703. évi armálisában azonban a város fő címerpajzsa felső peremére illesztett újabb, kisebb hasított pajzson a magyar államcímer részeként a sávozat ismét megjelent, de most újabb szimbolikával: a királyi címereslevél szöveges magyarázata szerint a vörös-ezüst sávozat — a zöld hármas halom középsőjén álló ezüst kettős kereszttel együtt — most már azt hirdette, hogy Buda az ország fővárosa. A város illetve polgárai a 18. század elejétől kezdve már ezzel büszkélkedhettek. Azok a városok pedig, amelyek a 15. századtól kezdve a sávozott pajzsot viselték, illetve kapták (így pl. Besztercebánya, Eperjes, Bártfa) az országcímer szimbolikájának a még következőkben bemutatandó fejlődését követve azt hirdethették propagandájukban, hogy (mint az „ország tagjai") az ország címerét viselik pajzsukon.

34 A városcímerben a vörös-ezüst sávozatot Magyarország négy nagy folyójaként, és ezzel mintegy az ország címereként láttató szemlélet Kassa város 1502. évi címeradományában is megjelent, és a Duna-Tisza-Dráva-Száva magyarázat (Werbőczy Hármaskönyvébe is bekerülve) a modern korig fennmaradt.

35 A királyi (majd a 14. századtól az ezzel azonos állami) címer szimbolikája az élő heraldika korában többször változott, és változásait esetenként további címerképekkel, heroldalakokkal való bővítések, illetve esetenként egyes elemek elhagyása kísérték. Az újabb és újabb formák által képviselt propagandát olykor írásos forrásaink is megörökítik, többször azonban csak az ábrázolások engednek következtetni rá. A

III. Béla (1172-1196) pénzein megjelenő kettős kereszt eredendően nyilvánvalóan vallásos szimbolikát tükrözött, Jézus Krisztus kínhalálának az eszközére utalt. Emellett azonban a szentkereszt-ereklyéhez kötődő hagyományok is befolyásolhatták a használatát. III. Béla számára fontos elem lehetett a kettős kereszt bizánci ereklyetartó ládikákon való szereplése. Azzal, hogy ő is pajzsára emelte a kettős keresztet a magyar királyi hatalmat a bizánci császáré mellé állíthatta.

36 A kettős kereszt vallási szimbolikája, erekDARVASY MIHÁLY: Középkori városaink címereinek eredete és fejlődése. Bp., 1942. passim.; NÓVÁK, JOZEF: Slovenské mestské a obecné erby. Bratislava, 1967. passim.; BERTÉNYI I.: Magyar címertan, i. m. 85-92. BERTÉNYI I.: A vörös-ezüst sávozat, i. m. 443 és 446. BERTÉNYI I.: Magyar címertan, i. m. 71. KUMOROVITZ L. BERNÁT: A magyar címer kettős keresztje. Turul, 55. (1941) 45-62.; Uö: A magyar címer kettős keresztje és a hármashalma. Különlenyomat a Jászóvári Premontrei Kanonokrend Gödöllői Szent Norbert Gimnáziumának 1941-1942-i évkönyvéből. Gödöllő, 1942. 22-32. A vallásos szimbolikához vö. még GYÖRFFY GYÖRGY: István király és müve. Bp., 1977. 307., 564.; KOVÁCS ÉVA: Lignum crucis — signum crucis. Eszmetörténeti Tanulmányok. 407—442., SZÉKELY GYÖRGY: A kettőskereszt útja Bizáncból a latin Európába. IvÁNFl (JANCSIK) E.: i. m. 107-128.