Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 2. - KÖZLEMÉNYEK - Laczlavik György: Várday Pál esztergomi érsek, királyi helytartó pályafutásának kezdete / 3–43. o.

8 Közlemények annis fiú örökös nélkül halt meg, Baranyai Bálint mesternek, személynöki ítélőmesternek, valamint annak feleségétől néhai nemes Várday Annától, Várday Tamás unokahúgától származó fiainak Tamásnak és Miklósnak, továbbá Baranyai Pálnak és Miklósnak a néhai Ilona asszony, Várday Tamás édestestvére fiainak, illetve az ő fiági utódainak adományozta.

29 Tanulmányok Várday Pál ifjúkoráról sajnos szinte semmit sem tudunk. Nem tudjuk azt sem, hogy tanulmányait hol, mely iskolákban végezhette. Hermann Egyed úgy tudta, hogy Várday Pál, akit veszprémi, majd erdélyi püspöknek (!) ír, valamint Thurzó Zsigmond, csulaí Móré Fülöp, Várdai Ferenc, gibárti Keserű Mihály Szatmári György kancellár, majd esztergomi érsek titkárai voltak, és Itáliában, mégpedig Bolognában szereztek humanista műveltséget, majd Szatmári segítette főpapi stallumhoz őket. Várday egyetemi tanulmányait igazoló források azonban ez ideig nem kerültek elő, nevét a már publikált itáliai, bécsi, krakkói anyakönyvek sem tartalmazzák. Szatmárival való kapcsolatáról sem rendelkezünk adatokkal.

30 Iskolázottságára, műveltségére csak néhány szórványadat világíthat rá. 1508-ban (DL 95465) és 1514-ben (DL 30875) UtteratuskénX. bukkan fel. Ugyanebben az évben mint egyetlen egyházi személy első helyen szerepelt a Werbőczy István Hármaskönyve megvizsgálására 1514. október 18-ra összehívott országgyűlés által kiküldött bizottságban. Várdayn kívül Batthyány Benedek budai várnagy (a volt kincstartó), Mekcsei György királyi titkár, Ellyevölgyi János nádori ítélőmester, Bellyéni Albert és Bolyár Pál személynöki ítélőmesterek, gibárti Keserű Mihály alnádor, Szobi Mihály és Dombói Pál köznemesi ülnökök, továbbá Petróczy Hentzelffy István királyi jogügyigazgató vett részt a bizottságban. Vardaynak jogtudó embernek kellett lennie tehát, szereplése a jogászok között azt bizonyítja, hogy jól értett a hazai szokásjoghoz, és tekintélye volt a köznemesség előtt is.

31 Istvánffy Miklós szerint Várday Pál széleskörűen képzett, éles eszű és mindig vidám ember volt. Nicolaus Schmitth pedig Istvánffyra támaszkodva az egyházi és a világi tudományokban kiválóan jártasnak (sacris, profanisque disciplinis egregié percultus) jellemezte.'" A nevelésre Várday Pál később, érsek korában is nagy hangsúlyt fektetett. MOLP707. Fasc. 31.etEno.9. HERMANN EGYED: A katolikus egyház története Magyarországon 1914-ig. (Dissertationes Hungaricae ex história Ecclesiae, 1.) München, 1973. 169.; Szatmárival való kapcsolatáról a legfrisebb szakirodalom sem tud. FARBAKY PÉTER: Szatmári György, a mecénás, egy főpap műpártoló tevékenysége a Jagelló-kori Magyarországon. Bp., 2002. (Művészettörténeti füzetek 27.) Werbőczy István Hármaskönyve. Szerk. KOLOSVÁRI SÁNDOR, ÓVÁRI KELEMEN, MÁRKUS DEZSŐ. Bp., 1897. 18.; Egyes vélemények szerint Werbőczy maga toborozta össze ezt a szakbizottságot, hogy kedvező véleményt mondjon munkájáról. A bizottság pár nap múlva már azt jelentette az országgyűlésnek, hogy a munka „az ország törvényeivel és szentesített szokásaival teljesen megegyező." WERBŐCZY ISTVÁN: Tripartitum. A dicsőséges magyar királyság szokásjogának hármaskönyve. Latin-magyar kétnyelvű kiadás. Bp., 1990. XXII. „Fűit utraque in fortuna variis módis exercitus, liberali ingenio et semper iucundo. " ISTVÁNFFY: Regni Hungáriái, i. m. (Lib. XVI.) 179.; BARTONIEK EMMA: Fejezetek a XVI-XVH. századi magyarországi tör-