Levéltári Közlemények, 75. (2004)
Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Orosz László: A két világháború közötti német „délkelet-kutatás” és a magyar tudomány kapcsolatához. Fritz Valjavec és Mályusz Elemér levelezése,1. rész / 105–137. o.
116 Forrásközlések németség törekvései és az ezeket is szolgálatába állító expanzív német tudománypolitikai irányzat tanulmányozása tekintetében. A föllelhető 71 levél közül 21-et csak Münchenben, 26 24-et csak Budapesten 27 őriznek, 26 pedig mindkét helyen 28 megtalálható. 50-et Valjavec írt, 21-gyel pedig Mályusz gyarapította kapcsolatukat. Valjavec levelei (a külföldi útjai idején postára adott néhány levelezőlaptól eltekintve) többnyire fejléces intézeti papíron, 29 gépelt formában íródtak, Mályusz válaszai egyetlen kivétellel (Nr. 62., amely gépelt) kézírással, a hivatalos egyetemi emblémával ellátott levélpapírok mellőzésével készültek. A levélváltásaik során egymás megszólításában alkalmazott formulák változásai csupán felszínes rápillantásra tűnhetnek a kezdeti kimért és távolságtartó viszony érdemi módosulásaként. Levelezésük a külső, formai jegyeket tekintve mindvégig korrekt hivatalossággal kezelt, tiszteletteljes és a szokásos levélbeli formalitásokat alkalmazva barátságos hangvételű volt, ám kötöttségektől mentes, baráti hangúvá sohasem oldódott. Ennek megfelelően tegeződésről még kapcsolatuk kései, a személyes találkozások oldottabb beszélgetéseit követő szakaszában sem lehetett szó. Ez ellen nem csupán ideológiai alapállásuk kibékíthetetlen ellentéte, és még csak nem is (az egyébként nem túl jelentős) korkülönbség, vagy a kettejük között végig kiérezhető (bár Valjavec által a gyors hierarchiai emelkedéssel legalábbis rang tekintetében gyorsan leküzdött) tekintélybeli különbség szólt, sokkal inkább az, hogy udvarias körmondatok közé rejtve lényegi mondanivalójukat, kevésbé sebezhetőnek érezték magukat. A barátságos formalitásokat lehántva, ez feltétlen egyfajta látens feszültséget és fürkésző bizalmatlanságot jelez. Mályusz korai, németül fogalmazott leveleiben a kezdeti fenntartásait érzelemmentes semlegességgel leplező Lieber Herr Kollege formát alkalmazta partnere megszólításakor, majd éppúgy ennek magyar variánsát a (még említendő) nyelvváltást követően. Az épp Budapesten tartózkodó, és személyes megismerkedésüket indítványozó Valjavec irányába tett —- némiképp motiválatlan — gesztusként értelmezhető, hogy 1937 őszétől megjelenik a valós tartalommal nem rendelkező „Kedves Barátom" használata. A Valjavec által írott levelek következetesen használt címzésformulája {Sehr verehrter / Hochverehrter Herr Professor) megmaradt egész 1940-ig, amikor is — habilitálván — immár ő is megengedhette magának, hogy a Mályusz által már évek óta alkalmazott (és persze üres) formának megfelelően maga is Lieber / Sehr verehrter FreundádX kezdje leveleit. Addig azonban még az egyébként semleges Herr Kollege használatát is mellőzte. Végezetül — többször is említett — ambivalens viszonyuknak egy újabb síkon is szemléltethetővé tételére nyújt lehetőséget a levélváltások nyelvének áttekintése. Valjavec a hivatalos jellegű kapcsolatfelvétel követelményeinek megfelelően, és szemmel tartva a német tudomány, valamint a Reich politikai presztízs-szempontjait, konzekvensen németül 26 Nr. 2., 4., 8., 11., 13., 15., 18., 21., 25., 32., 35., 39., 43., 45., 47., 48., 55., 57., 62., 63., 70. 27 Nr. 14., 17., 19., 20, 22., 23., 24., 26., 27., 28., 30., 37., 38., 40., 42., 50., 51., 52., 53., 54,60., 67., 68., 69. 23 Nr. 1., 3., 5., 6., 7., 9., 10., 12., 16., 29., 31., 33., 34., 36., 41., 44., 46., 49., 56., 58., 59., 61., 64., 65., 66., 71. 29 A levélpapírok felirata: Südostinstitut München, illetve olykor Deutsches Auslandswissenschaftlich.es Instituí Berlin. Utóbbi azt követően fordul elő, hogy Valjavec a berlini Friedrich-Wilhelm-Universitat keretei közt működő Auslandswissenschaftliche Fakultat kiszolgálását ellátó, 1940-ben szervezett intézetben oktatóként másodállást vállalt. A Südost-Forschungen szerkesztőjeként folytatott levélvál-tásaiban az utóbbi intézet feltüntetése azzal indokolható, hogy a folyóirat 1940-től a müncheni és berlini intézetek közös kiadásában jelent meg.
