Levéltári Közlemények, 75. (2004)

Levéltári Közlemények, 75. (2004) 1. - FORRÁSKÖZLÉSEK - Orosz László: A két világháború közötti német „délkelet-kutatás” és a magyar tudomány kapcsolatához. Fritz Valjavec és Mályusz Elemér levelezése,1. rész / 105–137. o.

Orosz László: Fritz Valjavec és Mályusz Elemér levelezése 113 mében, e lépésével pedig még inkább táptalajt adott azoknak a vádaknak, amelyek a „völkisch gyökerekből táplálkozás"-t rótták szemére.

20 A kritika jogos is, meg nem is. Valóban, az újszerű kihívások megoldására újszerű módszerekkel választ adó német kutatás inspirálta elsősorban Mályuszt valami hasonló, a magyar történetírás eddigi gyakorlatában forradalminak ható koncepció következetes végiggondolására és alkalmazására. Az is tagadhatatlan, hogy — aggodalommal és fenntartásokkal vegyes — őszinte csodálattal tekintett a kibontakozó német kutatások, valamint a hátterükben álló szervezeti, intézményi keretek, gombamód szaporodó orgánumaik, és a mindezek fenntartását lehetővé tevő finanszírozási rendszer hálózatának bonyolult, ám tökéletesen összehangolt organizációjára. A hasznosítható mintákat és tapasztalatokat azonban a hazai viszonyokra adaptálva, a magyar tudományos (és politikai, értsd: revíziós) érdekek szolgálatába kívánta állítani.

21 Ez pedig azt jelentette, hogy e módszer és a segítségével kiaknázható más minőségű ismeretanyag nem csupán a szomszédos államok konfrontatív történetírása, de adott esetben a német tudományosság ellenében is kijátszható.

22 „A német településtörténeti vizsgálódások hatására bizonyos mértékig németel20 Vö. SZEKFŰ GYULA: Népek egymás közt a középkorban. Uő: Állam és nemzet. Tanulmányok a nemzetiségi kérdésről. Bp., 1942., 69-84. Szekfü Mályusz nemzetfogalmát aktuálpolitikai koordináták közé illesztve „Volkstum-romantikaként" jellemzi (84.) és számos, a „korszerű" terminológiában meghonosodott fogalom (Rasse und Raum, Volksboden und Kulturboden) alkalmazásával vádolja (uo.). L. még: BELITZKY JÁNOS: A magyar helytörténetírás problémái. Vigília, 1. II. köt. (1935) 91-108. A bírálat alapja itt is a Mályusz által követett munkamódszer német analógiája. 21 Mályusznak a népiségtörténeti kutatások eredményeit közzétevő Magyarság és Nemzetiség, illetve Településés Népiségtörténeti Értekezések c. sorozatról Bárdossy László miniszterelnök tájékoztatása céljából készített feljegyzésében (1941. április 17.) a következő olvasható: „... munkaközösség szerveztetett meg azzal a feladattal, hogy a Csehszlovákiához tartozó határterület utolsó négy évszázadának népi viszonyaiban bekövetkezett eltolódásokat, változásokat és azok okait a levéltári forrásanyag alapján pontosan megállapítsa. A legelső cél a forrásadatok összegyűjtése és oly elrendezése volt, hogy szükség esetén — tárgyalásokat tételezve fel — azok azonnal rendelkezésre álljanak. [...] A népi jelleg megállapítása a településtörténeti adatok, a dűlőnevek és családnevek vizsgálata alapján történt. Az összegyűjtött anyag nagy szolgálatokat tett a komáromi tárgyalásoknál, amidőn a Nyitra és Kassa vidéki népi eltolódásokat igen rövid idő alatt sikerült térképre vetíteni. [...] A vállalkozás, az Ugocsa megye [vö. 64. Íj.] kritikáiból kitűnően, osztatlan elismerésben részesült. A további kötetek kiadására tudományos szempontból szükség van. De nemzeti politikai érdekből is fontos a magyarlakta területek magyar eredetét és jellegét adatszerűen igazolni, [...] a belvederei döntés ellenére további óvatosságra és munkára van szükség." (Idézi: ERŐS V.: i. m. 192.) ~ Mályusz tanítványa, Barta István, a második világháború után (Barcsai Géza álnéven) megjelentetett munkájában arra hívja fel a figyelmet, hogy a német népiségtudomány módszereinek felhasználása épp a német expanzió elleni harc jegyében történt. „Tudjuk a német történetszemlélet egyik alappillére a népi gondolat volt, az a törekvés tehát, hogy a német népet állítsák a történelem középpontjába, tekintet nélkül az országhatárokra. A magyar történészek között voltak, — így elsősorban Mályusz Elemér — akik arra az álláspontra helyezkedtek, hogy a magyar történettudománynak is át kell venni a népi (völkisch) történetírás módszereit, részben azért, mert a 'népiségkutatás' a magyar nép történetét is új megvilágításba helyezhetné, főleg azonban azért, mert a német történettudomány megállapításaival, és az ezek alapján adódó valószínű német igényekkel csak akkor szállhatunk szembe eredményesen, ha saját fegyvereivel vesszük fel ellene a harcot." Vö. BARCSAI GÉZA: A magyar tudományos élet harca a német szellemi imperializmus ellen. Bp., 1946. (Idézi: ERŐS V.: i. m. 91.) A német történettudomány megállapításaiból adódható politikai igények tekintetében nemcsak Mályusz és iskolája, valamint a szellemiségéhez a veszélyeztetettség felismerése okán közel állók (pl. a vonatkozó német tudományos müveket rendszeresen recenzáló Kring Miklós) hallatták hangjukat, hanem a Mályusz által meghonosítani szándékozott irányzattal következetesen szemben álló szellemtörténészek, köztük Deér József is. Mint a saját szakterületébe tartozó legfrissebb német szakirodalom áttekintésekor maga is megállapította, azok eredményei aktuálpolitikai megfontolásokból születtek, és a hitleri behatolási törekvések igazolására szolgálnak. Hóman Bálint kultuszminiszterhez írott levelében (Szeged, 1934. november 24.) még ezek analógiáját is felvázolta, „legyen szabad Kegyelmes uram figyelmét egy magyar szempontból rendkívül fontos és