Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Katona Csaba: Molnár András: A fiatal Deák Ferenc. A felkészülés és a zalai pályakezdés évei 1803–1833 / 325–328. o.
Irodalom 325 MOLNÁR ANDRÁS A FIATAL DEÁK FERENC A FELKÉSZÜLÉS ÉS A ZALAI PÁLYAKEZDÉS ÉVEI 1803-1833 Osiris, Bp., 2003. (Millenniumi Magyar Történet. Életrajzok) 352 p. Deák Ferenc születésének 200. évfordulója, a hivatalos Deák-emlékév alkalmából fokozottan került az érdeklődés homlokterébe a 19. század egyik legnagyobb magyar politikusának alakja. Ezt a — mind a történészszakma, mind pedig a nagyközönség körében felélénkülő — érdeklődést jelzi sok más mellett a Deák életével és életmüvével foglalkozó, a bicentenáriumhoz kapcsolódó kiadványok egész sora. Az alábbiakban a Deákemlékév egyik legjelentősebb tudományos kiadványát vonjuk részletes vizsgálat alá. Molnár András, a Zala Megyei Levéltár igazgatója több, mint egy évtizede folytat kutatásokat a szűkebb pátriájához, Zalához számtalan szállal kötődő, onnan származó politikussal kapcsolatosan. Ebbéli munkásságát több tanulmány, forrásközlés, önálló kötet jelzi: írásaiban értelemszerűen kiemelt figyelmet kapott Deák Ferenc életének Zala vármegyéhez kötődő része. Nem kétséges azonban, hogy Deák mint a „haza bölcse" leginkább az országos nagypolitikában alkotott maradandót, hiszen képességei, tudása, felkészültsége mintegy predesztinálták arra, hogy kitörjön a megyei politikai közélet számára egy idő után már óhatatlanul szűkössé váló keretei közül. Természetes tehát, hogy a vele foglalkozó tudományos szakirodalom (így. pl. Ferenczi Zoltán majd száz éve megjelent nagyívü müve: Deák élete. Bp., 1904. I—III, köt.) főleg életének arra a szakaszára helyezte a hangsúlyt, amelyben Deák az országos nagypolitikában játszott főszerepet, onnan kezdve, hogy Zala vármegye egyik követeként — bátyja, a mandátumáról lemondott korábbi alispán, Deák Antal nyomdokaiba lépve — 1833-ban megjelent a pozsonyi országgyűlésen. Gyermekkoráról, tanulmányairól, fiatalkori megyei tisztviselösködéséröl kevesebb hiteles adatot tárt fel a kutatás, ezenkívül pedig Deák korai éveit illetően — többnyire a lokálpatriotizmus romantikájától hajtva — gyakorta keveredtek a tények és a valóságtól mindinkább elvonatkoztató, helyben továbbélő és formálódó hagyományok, anekdoták (pl. Eötvös Károly: Deák Ferencz és családja. Bp., 1905. I-II. köt.) Molnár András most megjelent, évtizedes kutatási eredményeit felölelő, azt összegző munkája e hagyományokkal szakítva, szigorúan a forrásokban fellelhető tények mentén állítja elénk a fiatal Deák Ferenc alakját és személyiségét, életének első harminc évét. Azt tehát, hogy családi hagyománya, anyagi és szellemi művelődési viszonyai, korai árvasága, iskoláztatása, családjától megörökölt majd általa kiépített kapcsolatrendszere, a megyei közéletbe való beilleszkedése és hivatalvállalása miként formálták egyéniségét, miként indították el azon az úton a kiemelkedően tehetséges fiatalembert, hogy a korabeli Magyarország egyik legismertebb és legelismertebb, sikeres politikusa legyen. A mű szerkezetét, felépítését tekintve részben szakít a meggyökeresedett életrajzi formákkal. Három nagyobb blokkra oszlik, anélkül azonban, hogy ez megbontaná a kötet egészének egységét. Az első öt fejezet a Deák család nemességszerzésétől (azaz az előzményekre is kitérve) tekinti át — a klasszikus biográfia „szabályainak" megfelelően pontos, kronologikus sorrendben — Deák Tárnokon és Kehidán töltött kisgyermekkorát, Keszthelyen, Pápán, Nagykanizsán a helyi gimnáziumokban, majd a győri királyi jogakadémián eltöltött tanulóéveit, zalai és pesti joggyakorlatát, végül pedig vármegyei karrierjének kezdetét, megyei alügyészi tevékenységét.
