Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - IRODALOM - Katona Csaba: Molnár András: A fiatal Deák Ferenc. A felkészülés és a zalai pályakezdés évei 1803–1833 / 325–328. o.
326 Irodalom Az ezt követő, négy fejezetből álló egység azonban már a mikrotörténetírás legszebb erényeit csillantja fel az olvasó előtt, a kronológiai ív megtörik. A szerző „mélyfúrásának" eredményeként e fejezetek azt a gazdasági, társadalmi, kulturális környezetet állítják előtérbe, amely meghatározó keretet adott a fiatal Deák mindennapjainak. így a Deák család zalai birtoktestének gazdálkodását, a család lakóhelyének, Kehidának korabeli viszonyait, a 19. század eleji Zala megye nemességének művelődési hátterét, majd pedig az ifjú Deák olvasmányait mutatja be közelebbről. Csupa olyan tényezőt tehát, amelyek kezdetektől döntően befolyásolták a világra nyitott, kiváló képességekkel megáldott gyermek, majd fiatalember életét. A továbbiakban a szerző ismét a kronologikus sorrendet követve tárja fel Deák életének azon eseményeit, amelyek végül már az országos politika színpadára emelték öt. Előbb az időben visszanyúlva a korábban már elemzett — kulturális, gazdasági stb. — tudatformáló tényezők után még részletesebben ismerteti Zala vármegye nyugodtnak korántsem nevezhető, forrongó politikai közéletét az 1820-as évek elejének rendi jellegű ellenállásától kezdve egészen addig, amíg 1833-ban Deák Ferencet országgyűlési követévé nem választja a megye a Pozsonyból hazatérő Deák Antal helyett. Ezzel az ifjú Deák Ferenc az országos politizálás terére lépett, és — lényegében utolsó éveinek viszszavonultsága ellenére — haláláig ott is maradt. A kötet tehát nem is tárgyalja életének további — jóval közismertebb — szakaszát. A szerző mondandóját végül tömör, a lényeget világosan és egyszerűen megfogalmazó összegzéssel zárja le. A gondosan és logikusan felépített szerkezetű kötetben való biztos tájékozódást részletekbe menő, a levéltári hivatkozásokat pontosan közlő, az első hivatkozások esetében a rövidítéseket az e forrástípusban kevésbé járatos olvasó számára is érthetően feloldó, fejezetenként elölről számozott jegyzetapparátus, időrendi áttekintés (kronológia), a kötetben közölt — nem mellékesen: igen jó minőségű — képek jegyzéke, illetve személynévmutató teszi még könnyebbé. Maradva még a kötet — a reprodukciók minősége révén már érintett — fizikai jellemzőinél: a kellemes tónusú vörösesbarna alapú, színeiben és elrendezettségében kellemes összhatást keltő, visszafogottságában is ízléses címlap, a jó minőségű, kemény borítás méltó köntösbe öltöztetik az értékes tartalmat. Talán csak a címlapon látható Deák-portrét lehetett volna hajszálnyival világosabb árnyalatban és valamivel nagyobb méretben ábrázolni. Külön dicséret illeti a korrektor gondos munkáját is: sajtóhibát gyakorlatilag nem lehet felfedezni a szövegben (jómagam egyetlen ilyennel találkoztam a jegyzeteknél). Azért fontos ezt hangsúlyozni, mert a recenzensek többnyire csak akkor teszik szóvá az olvasószerkesztői, szöveggondozói munkát, ha abban hibát találnak. Ezúttal azonban csak az elismerés okán lehet erről említést tenni. Talán az egyetlen pont, ahol lehetetlen megkerülni a talán élesebbnek ható bírálatot, a mutatók készítése. A recenzens talán nem teljesen ok nélkül hiányolja a helynévmutatót, amely még inkább segítette volna az eligazodást a kötet használatában. Ami pedig a személynévmutatót illeti: a kötet tartalmához jobban illeszkedett volna egy gondosabban elkészített, hasonlóan igényes mutató. Természetesen nem arról van szó, hogy a személynévmutató ne lenne használható: a megjelölt oldalszámok pontosak, készítőjének figyelme pedig még arra is kiterjedt, hogy a jegyzetekben szereplő személynevek mellett a megfelelő oldalszámot kurzívval szedje. Ami a recenzenst bírálatra készteti az elsősorban két másik tényező.
