Levéltári Közlemények, 74. (2003)
Levéltári Közlemények, 74. (2003) 1–2. - Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban / 3–32. o.
6 Haraszti Viktor: Versengő alapjogok a levéltári kutatásban korlátozhatta. A korlátozás lehetett határozott és határozatlan idejű, sőt, az érintett ügykör iratainak 1938 előtt keletkezett részére is kiterjedhetett. A további részletes szabályozást a Levéltári Ügyviteli Szabályzat (LÜSZ) tartalmazta. 9 A Szabályzatot az érdekeltek közvetlenül kapták meg, így megkezdődött a levéltári kutatások szabályozásának az a korszaka, mikor a kutató a vonatkozó szabályokat a maga teljességében csak gondos utánjárással ismerhette meg, a köz nyilvánossága elé nem kerültek. A Levéltárak Ügyviteli Szabályzata a levéltárak szakmai feladatainak rögzítése mellett konkrét kutatási szabályokat tartalmazott. A levéltári anyag kutatását a XVIII. fejezet 21 szakaszban szabályozta. Legfontosabb elemei a következők: a kutatási engedélyt a levéltár vezetője adhatott ki mindazoknak, akik 18. életévüket betöltötték, rendelkeztek a kutatni kívánt levéltári anyag tanulmányozásához szükséges ismeretekkel és kötelezettséget vállaltak a kutatási szabályok betartására. A magyar állampolgárok az 1938. január 1-je előtt keletkezett levéltári anyagban szabadon kutathattak, kivéve, ha az érintett iratok kutatását a művelődésügyi miniszter „az állami érdek védelmében 1 ' nem korlátozta. Általános kutatási időhatárként a Szabályzat 20 évet állapított meg, 10 ami azt jelentette, hogy a kutatás naptári événél 20 évvel korábban keletkezett iratok szabadon kutathatóak lettek, kivéve, ha nem rendeltek el rá külön korlátozást. A korlátozás alól a korlátozást elrendelő a kutató részére felmentést adhatott. Lehetőség volt a 20 éven belül keletkezett iratok kutatására is, az irat keletkeztető szerv egyedi elbírálása alapján. A levéltárnak lehetősége volt „az állami és jogos magánérdek" védelmében a kutatást megtagadni. Az engedélyezési eljárásban a kutató nem volt egyenrangú fél, kutatási jogát nem tekintették alapjognak és az engedélyezés nem volt mentes szubjektív elemektől sem. A külföldi kutató helyzete a magyar állampolgárénál rosszabb volt, mivel csak az 1938. január 1-je előtti iratokban kutathatott, ha kutatási engedélyét az illetékes levéltártól a Levéltári Igazgatóságon keresztül az őt fogadó szerv vagy a Külügyminisztérium beszerezte. A kutatási engedélyek megtagadása esetén jogorvoslati eljárásra nem nyílt mód, sem magyar állampolgárságú, sem külföldi kutató esetében. A '70-es évek közepén módosítottak újra a kutatási szabályokon és ezek maradtak érvényben 1989-ig. A 377/1975. KM. sz. bizalmas kulturális miniszterhelyettesi utasítás az 1944. szeptember 30-a előtt keletkezett, egyéb korlátozás alá nem eső iratok kutatását tette lehetővé. Ugyanígy szabaddá tette — mozgó időhatárral — a kutatás naptári évét megelőző 20 évben keletkezett iratok kutatását. A korlátozások figyelembe vételével és külön engedéllyel a húsz évnél fiatalabb iratok esetében is mód nyílt kutatásra. Az utasításban azonban a kivételek felsorolása többoldalnyit tesz ki. Magyar állampolgárságú kutató részére kutatási korlátozás alá estek az 1867. január 1-je után keletkezett állampolgársági és névváltoztatási ügyek iratai, az 1895. október 1-je után keletkezett állami anyakönyvi ügyek iratai, az 1919. augusztus 1-je után keletkezett iratok közül többek közt a nemzetiségi és kisebbségi kérdésre vonatkozó iratok, az Osztrák-Magyar Monarchia megszűnésével kapcsolatos pénzügyi-vagyonjogi iratok, a jobb- és baloldali 9 Kiadva a 130/1971. (M. K. 10.) MM utasítással. 10 A levéltári Tvr. alapján 15 év irattári őrzési idő után kellett a történeti értékű iratokat levéltárba adni és mintegy öt évet szántak a kutatási hozzáférhetőséget szolgáló feldolgozásra, így alakult ki a húsz év.
